Baromfi
v. aprómarha, közös neve a gazdasagban levő szárnyas
háziállatoknak, minők: a tyúk, gyöngytyúk, pulyka, páva, kacsa és lúd. Minden
baromfinak; hogy jól fejlődjék, nemcsak szemes (árpa, búza, zab, köles,
pohánka) eledelre van szüksége, hanem állati hulladék (főtt-baromfi v. más
állati belek, főtt-máj, férgek, rovarok) és vizenyős takarmány (főtt burgonya,
répa, fű, zöldség-hulladék). Ezenkivül a tojó baromfiaknak meszet is kell adni,
hogy a tojáshéj kiképződjék. Némelyek mész helyett tojáshéjakat adnak a tojó
baromfinak enni, amit azonban csakis megtörve s más takarmánnyal összekeverten
szabad nekik adni, mert különben arra a rossz szokásra kapnak, hogy a tojásokat
feltörik. Ha a baromfiakat elzárthelyen tartják napjában 3-szor szokás őket
etetni: reggel, délben és este. A szemes eleséget mindig este kell nekik adni,
hogy begyükben az éj folyamában megpuhuljon; reggel és délben főleg vizenyős
takarmányt kapnak, melyhez állati hulladékot lehet keverni. Ha a baromfiak
kijárnak a legelőre, akkor naponként csak kétszer (este és reggel) v. esetleg
csak egyszer (este) kapnak enni. A baromfit naponként el kell látni friss
vizzel, a melybe némely tenyésztő néhány csepp vasgálicoldatot (10 liter vízre
250 g. vasgálicot számítva) szokott cseppenteni; ez utóbbi antiszeptikus
hatású. Az itató-vályut árnyékos helyen kell elhelyezni s megtöltés előtt ki
kell öblíteni. A B. tenyésztést 1. a külön cimek alatt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|