Barriere

János Ferenc, francia iró, szül. Párisban, 1786 máj. 12., megh. 1868 aug. 22. Mint a szajnai prefektura osztályfőnökét az 1848-ban forradalom következtében nyugdijazták. De hivataloskodása ideje alatt is roppant irói munkásságot fejtett ki, előbb mint a Gazette de France, a Journal de Paris, a Constitutionnel és (1833-tól fogva) a Journal des Débats dolgozótársa, azután mint nagyobb munkák szerzője, milyenek: Tableau de genre et d" histoire (Páris 1828); La cour et la ville sous Louis XIV, Louis XV et Louis XVI (1829); kiadta Mme Campan emlékiratait (1823) és műveit, gróf Loménie de Brienne emlékiratait (1828), bevezetésül egy tanulmánnyal a XVII. század erkölcseiről és szokásairól; további kiadványai Saint-Albin Berville-lel együtt: Collection de memoires relatifs á la Révolution française (1.822. 47 köt.) és egyedül: Bibliotheque des mémoires relatifs au XVIII. siecle (1846-1864, 29 köt.).

2. B. Tivadar, nevezetes francia drámairó, szül. Párisban, 1823., megh. u. o. 1877 okt. 16. Eleinte hosszabb ideig földrajzi munkálatokkal foglalkozott a francia közokt. ministériumban, de szabad óráit már korán drámai munkálkodásnak szentelte s 1843-ban a Palais Royai szinpadán előadott első darabja Rosiere, et nourrice, mindjárt sikert aratott. Azután, már ismert drámairókkal társulva, 50-nél több, jórészben tetszést aratott szinműveivel gazdagította a francia szinpadot. Legnagyobb sikere volt a Filles de marbres-nek (Thibousttal, 1853), mely Dumas Kaméliás hölgyének pendantja és magyar szinpadokon is ismeretes volt, valamint B. mesterművének, Les faux bons hommes-nak (Capenduvel, 1856), mely a második császárság egyik legerősebb drámai erkölcsrajza. Szatirikus ereje többi darabjaiban is nyilatkozik, s a modern francia drámák raisonneur-je, ki a darab erkölcsi tételeit és tanulságait hirdeti, az ő Desgenais-jétől származik. Legismertebb művei: L"héritage de M. Plumet (Capenduvel, 1858); Cendrillon (1859); Le feu au couvent (1860, egy felv.) Ford. Feleki Miklós (Budapest, 1877. Külföldi szinműtár 4.); Le démon du jeu (vigjáték, Crisafullival, 1863); Les jocrisses de l"amour (bohózat, Thibousttal, 1865); Malheur aux vaincus (a császárság alatt betiltott színmű), La comtesse de Sommerive (vigj., 1872).

Forrás: Pallas Nagylexikon