Basszus hang

(ol. basso, fr. basse-contre), a mélyebb férfihang, az emberi énekhangok négy főszólamának legmélyebbike, melynek terjedelme, az énekkarokat illetőleg, F-től f ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A B. hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, paranesoló és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas. Mint a többi hangfajoknál, ugy itt is vannak különböző fokozatok, és pedig 1. a magas B. (bariton) és 2. a mély B.; az előbbinek terjedehne A-fis, az utóbbié F-es. Gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni mert itt érthetetlenekké válnának, mig ellenben a közép és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő: Nem tagadható hogy a B. kezelésében a régi mesterek az ujabbakat nagy mértékben felühmulták; Händel és Bach Sebestyén e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Igy p. a Megváltó recitátivjai Bach Mathaeus passziójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, miket B. számára irtak. A humort illetőleg Mozart Szöktetés a szerailból operájában Osmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi.

Forrás: Pallas Nagylexikon