Békecsók
(osculum pacis), az ős keresztény egyházból származó azon
szokás, amely szerint a teljes kibékülés jeléül a papok s a nép a szt. mise
alatt vagy más egyházi szertartásoknál is egymást megölelték és megcsókolták
«az Úr békéje veled», «és a te lelkeddel» szavak kiséretében. A békecsók, a
különféle egyházak szertartásainak különbözősége szerint, a szt. mise más-más
részeiben adatott. Igy a keleti liturgiában a felajánlás előtt, a mozarabi- és
a gallikánban a felajánlás után, az Ambrus-féle és az afrikai szertartásban a
«Mi Atyánk» után, a rómaiban pedig az «Agnus Dei» után. Minthogy a pogányok e
miatt is gyanuba fogták a keresztényeket, azért az apostoli szabványok
(constitutiones apostolicae LVIII. c; 11.) meghatározták, hogy előbb a papok a
püspököt, azután külön a férfiak és külön a nők csókolják meg egymást
elkülönített helyeiken. E szokás a XIII. sz.-ig állott fenn, később a világi
hívek között megszünt és e helyett a kereszt v. ereklye csókolása jött divatba.
A gör. egyházban a feltámadás reggelén a pap előlép s miután minden papot
megcsókolt, a hozzá közeledő hiveket is megcsókolja és megáldja, amire a hivek
nem szerint elkülönítve egymást megcsókolják «Feltámadt Krisztus» «Valóban
feltámadt!» szavak kiséretében.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|