Bellarmin

Róbert. bibornok, hittudós, szül. Monte-Puloianóban 1542., megh. 1621 szept. 17. Mint 18 éves ifjut a Jézus társaságába vették fel, hol bevégezvén a bölcsészeti tanulmányokat, Mondoviban (1564-1567) mint szónoklattanár, a hittudományi tanfolyam befejezte után pedig, előbb Löwenben (1570), utóbb Rómában (1576 óta) mint hittanár működött. Ez időben írta héber nyelvtanát és De Scriptoribus ecclesiasticis c. patrologiai munkáját. Bellarmin alapos ismerője volt az összes protestáns irodalomnak. 1581. adta ki Rómában legtöbb művét a protestánsok ellen: Disputationes decontroversiis chr. fidei adversus haereticos, melyben a vitapontokat világosan fejti ki és a kat. tant nagy tudománnyal védelmezi. Ezen munkája számtalan kiadást ért és világszerte ismeretes. Valamivel későbben bocsátotta ki De translatione imperii rom. a graecis ad francos c. művét, és Flacius Illyr. ellen irt: De indulgenti is et jubilaeo értekezését. 1590 után Franciaországba küldték, hogy a hugenottákkal vitatkozzék. Ekkor már igen nagy tekintéllyel birt és ugy a társaság kebelében, mint a közegyházban fontos hivatalokat viselt. VIII. Kelemen 1599. vonakodása dacára biborral diszítette fel. E magas állás semmit sem változtatott szegényes életmódján és buzgalmát leginkább azzal mutatta ki, hogy a pápát a hiányokra és visszaélésekre őszintén figyelmeztette, mi által természetesen sok ellenséget szerzett magának. Capua érsekévé történt kineveztetését (1602) azért sokan kegyvesztésnek tartják, valószinü azonban, hogy azért távolitották el Rómából, hogy a jézsuiták (molinisták) és dömések (tomisták) között való tankülönbség megvizsgálására és méltatására befolyást ne gyakorolhasson. Távolléte alatt irta meg Kátéját olasz nyelven, melyet latinra és sok más nyelvre lefordítottak. Része volt XI. Leo megválasztásában, sőt maga is több szavazatot kapott. XI. Leo hamar bekövetkezett halála után pápává választották volna, ha megválasztása ellen erélyesen nem tiltakozik vala. V. Pált, kit megválasztottak, Bellarmint nem ereszté el többé Rómából. Felmenté őt a capuai érsekségtől, igy azután teljesen az egyházpolitikának és irodalomnak élhetett. Résztvett az első galilei perben, a szentszéknek a velencei köztársasággal való vitájában. Mathaeus Torti álnév alatt irt művében L Jakab angol királynak a katolikusok iránt való türelmetlenségét és kegyetlenségét ostorozza; De potestate S. Pontificis in rebus temporalibus a pápai hatalmat veszi védelmébe. Egyéb művei: De officio principis christiani, admonitio ad episc. Theanensem nepotem suum etc; De ascensione mentis ad Deum; De aeterna felicitate Sanctorum. V. ö. B.-s Selbstbiographie. Kiadták Döllinger és Reusch. (2. köt. 1887). Fuligati, Vita del cardinale B. (1624). Darras, Essai histor. sur le card. B. (Explication des psaumes 1856). Magyarul megjelent: Rövid keresztényi tudomány (Nagyszombatban 1744. Nyom. az Akadémia böt., Eger 1870. A püspöki iskola bet.).

Forrás: Pallas Nagylexikon