Bélsárhányás

(ileus, miserere), azon állapot, midőn a bélsár nem a végbelen át távolodik a testből, hanem a szájon át. E kínzó és igen undorító betegségi tünet mindig a bél elzáródása és pedig vagy 1. a bél ürterét szűkítő és elzáró idegen test, bél- vagy epekő által, v. 2. álképletek, hegek, a bél hossztengelye körüli csavarodás, bél betüremlés, külső és belső sérv kizáródás által. A megbetegedés első napjaiban csak bűzös hányadék mutatkozik s csak később jelentkezik a B., melyet mindenkor a has feszültsége és puffadása s igen nagy fokú érzékenysége követ. A baj gyógyítását megkisérlik ópium s morfium nagy adagjaival, langyos és sós víz, valamint jégbe hűtött szódaszifon beöntésével a végbélen át, s végre, ha a kezelés dacára a tünetek súlyosbodnak és a beteg ereje csökken, műtét által, mely a bélelzáródás okát van hivatva megszüntetni.

Forrás: Pallas Nagylexikon