Benedix

Gyula Roderik, német szinműiró, szül. 1811 jan. 21. Lipcsében, hol 1873 szept. 26. megh. 1831-41. szinész volt Das bemoste Haupt c. drámájának sikere (1841) folytán kizárólag az irodalomnak adta magát. De 1842. a kölni, 1844. az elberfeldi, 1855-59. a majna-frankfurti szinház vezetője volt. Igen sok komoly s különösen víg szinműveket irt, melyek közül legjobbak: Das bemoste Haupt, Wespe, Eigensinn, Die Dienstboten, Die Hochzeitsreise, Die Eifersüchtigen. Der alte Magister, Der Vetter, Ein Lustspiel, Das Lügen, Die Zärtlichen Verwandten, Aschenbrödel. Termékeny iró volt, kinek darabjai sokáig nagy népszerüségnek örvendettek. Ma leszorul a szinről, mert darabjai ügyesen vannak ugyan megszerkesztve, komikai erőben nem szükölködnek és párbeszédei sokszor szellemesek; de általában köznapiak, laposak, mélyebb fölfogás és költőiség nélküliek. Összegyüjtött szinművei 1846-74, 27 köt. Mint az elberfeldi zeneiskola tanára nehány igen jó tankönyvet irt: Der mündliche Vortrag (3. köt., 3. kiad. 1871). Das Wesen des deutschen Thythmus (1862), Katechismus der deutschen Verslehre (2. kiad. 1879). Katechismus der Redekunts (3, kiad. 1881). Kitünő rajzok: Bilder aus dem Schauspielerleben (1851, 2 köt.). Hagyatékából megjelent könyve: Die Shakesperomanie (1873) a legnagyobb drámaköltő bárgyu és botrányos lehordása. Magyar Ford. A nőgyülölő. Vigjáték 1 felv. Ford. Ujházi Ede. (Bpest 1875. Nemzeti szinház könyvt. 66.)

Forrás: Pallas Nagylexikon