Bepárologtatás

v. besűrítés. Igen fontos művelet, melyet számtalan vegyület (kénsav, szilárd lógok, cukor stb.) előállításánál és a kémiai elemzéseknél alkalmaznak, valahányszor valamely folyadékot (hígított kénsavat) koncentrálni, a nem illékony részeket az illékonyaktól (te-, sör-, bor-elemzésnél) elválasztani, vagy a folyadékban oldott alkatrészeket (víz-elemzésnél) megkapni akarják. A művelet kivitele leggyakrabban akként történik, hogy a folyadékot üveg, porcellán, vagy platinából (esetleg vas v. rézből) készült lapos csészébe öntik s azt nem a szabad lángra, hanem az u. n. vizfürdőre állítják, melyben állandóan vizet forralnak. A csészében lévő folyadék nagy felületen egyenletesen melegedvén föl a vizgőztől, elég gyorsan elpárolog felfőzés nélkül is. A felfőzést különösen a kémiai elemzésekben kell elkerülni, minthogy a forrásban lévő folyadékból eltávozó gőzbuborékok magukkal ragadhatnak szilárd alkotórészeket is, ami az elemzésben természetesen hibát okozna. Légritkított térben (vakuum üstökben) a bepárologtatás sokkal alacsonyabb hőmérsékleten és gyorsabban történik, minthogy ez elpárolgást gátló gőzréteg a folyadék felületéről szivattyuzás által folyton elvátolíttatik.

Forrás: Pallas Nagylexikon