bér
közgazdaság
munkabér: az az összeg, amelyet a munkavállaló a munkahelyén végzett munkája alapján pénzben, ill.
természetben kap. A bér megállapításának két alaprendszere használatos: a teljesítménybér-rendszer (a bérezés alapja a
teljesítmény) és az időbér-rendszer (a bérezés alapja a munkával eltöltött idő). A dolgozók keresete összetevődhet: a)
törzsbérből (alapbérből), amely v. nem függ közvetlenül a teljesítménytöl, v. 100%-os teljesítés esetén jár a dolgozónak;
b) bérpótlékból, amelyet a dolgozók az átlagosnál nehezebb munkakörülmények között végzett munkáért (veszélyességért,
éjszakai munkáért stb.), képesítésért (pl. nyelvtudásért), beosztásért (pl. osztályvezetésért) kapnak; c) kiegészítő
fizetésből, amely megillet minden dolgozót, aki törzsbért kap (ilyen a fizetett ebédidő, a fizetett munkaszüneti napok, a
fizetett szabadság), d) prémiumból, amely akkor jár a dolgozónak, ha valamilyen előre megállapított feladatot teljesít.
A vállalatok a kollektív szerződésükben maguk döntik el, hogy a vállalati nyereségből képzett részesedési alapot milyen
arányban fordítják a dolgozók egyéni jövedelmének növelésére és közvetett juttatásokra (gyermekgondozási
intézményekre, étkeztetésre stb.).
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|