Béranger

Péter János, hires francia lirikus, szül. Párisban 1780 aug. 19., megh. u. o. 1857 jul. 16-án. Tizennégy éves korában nyomdába állott inasnak, s itt tanulta meg a helyesirást és a stilus elemeit. Költői hajlamainak fejlesztésére nagy hatással voltak Moliere vigjátkai. Időközben B. szülei vagyonilag teljesen tönkre jutottak s B. már Egyiptomba akart menni katonának, midőn Bonaparte Lucián szenátor, ki B. lirikus költeményeit olvasta, az Institut tagjait megillető évi díjazásban részesítette. Később az Universitén titkári állást nyert, amelynek jövedelméből gond nélkül élhetett költészetének. Ebből az időszakból (1810-14) valók legvidámabb dalai. 1813-ban irta Napoleont gunyoló szatiráját: Le ro d"Yvetot. 1815-ben megjelent költeményeinek első gyüjteményét: Chansons morales et autres (Páris) a közönség nagy lelkesedéssel fogadta, de felebbvalói e költemények miatt megrótták, amiért B. a második kötet kiadásánál beadta állásáról való lemondását. Az ekközben végbemenő politikai változásokban B. nem vett r észt, de költészetében továbbra is ellenzéki maradt. Les marquis de Carabas, Paillasse, Le ventru, Le capucins, Les révérends peres, Les enfants de la France c. műveit a hazafiui lelkesedés tüze hatja át. E műveket a kormány elkobozta és B.-t 3 havi fogságra s 500 frank pénzbirságra itélte. Chansons nouvelles c. gyüjteményét 1828. a Chansons inédites követte; e költemények miatt ismét 6 havi fogságra és 10 000 frank pénzbirságra itélték, mely összeget barátjai nyilvános aláirások utján gyüjtötték össze. De mindezek a büntetések nem tántorították el B.-t meggyőződésétől s tovább harcolt a «haladás és szabadság ellenségei ellen». Nem fogadott el semmiféle hivatalt vagy tisztséget. 1833-ban Perrotin könyvkereskedő megvette tőle költeményeinek kiadási jogát, aminek fejében B.-nek évenkénti 3000 frank járadékot biztosított. Ettől az időtől fogva leginkább Passyn élt, 1852. visszatért Párisba és itt is halt meg. Temetését nagy pompával maga az állam rendezte. Hátrahagyott művei közül a Ma biographie és a Dernieres chansons 1857. jelentek meg. B. Franciaország legnagyobb dalos költője, költészete visszhangra talált népének szivében és ebből magyarázható oly nagy népszerüsége. Nemcsak Franciaország, hanem a világ legnagyobb lirikusainak egyike. Dalait a kellem, a szeretetreméltó egyszerüség, a stil bája, az előadás szépsége a francia költészet gyöngyeivé avatják; tartalmuk szatirikus, leginkább a liberális haladás elleneit gunyolja bennök. Mint ember, B. igazságszeretetével és mások iránt tanusított jóakaratával tünt ki. Költeményei majdnem minden európai nyelvre le vannak fordítva. Nálunk Bérangert Szász Károly, Illésy, Szabó Endre stb. fordították. Önéletrajzom. Franciából fordította Kludik Imre, 2 füzet (Szolnok 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon