Berde

Áron (laborfalvi), kolozsvári egyetemi tanár, a m. tud. akad. l. tagja, szül. 1819 márc. 8. Laborfalván (Háromszék vmegye), megh. 1891 márc. 8. Tanulmányait Székely-Kereszturon s a kolozsvári unitárius főiskolában fejezte be. Kiváló hajlamot érezvén a természettudományok s főleg a bányászat iránt, kezdetben a selmecei bányászakadémiába készült, de 1841. a kolozsvári unitárius kollégiumhoz választatván meg tanárul, bővebb kiképzés végett 1842-ben Berlinbe ment, hol két év lefolyása alatt minden igyekezetét a természettudományokra fordította; felkereste a hiresebb egyetemeket, majd Franciaország és a Svájc egy részét utazta be. 1844. hazatérve, elfoglalta tanszékét, hol 1863-ig a természettudományokat adta elő. Ekkor szerveztetvén a kolozsvári jogakadémia, benne rendes tanszéket nyert mint a nemzetgazdaság és politika tanára; utóbb a statisztika, pénzügytan, az osztrák birodalomhoz tartozó tartományok történelme és etika jutottak neki rendkivüli tantárgyakul, melyekben mélységgel és alapossággal tiszta és szabatos előadási modort párosított. 1890. nyugalomba vonult. Művei közül kiemelendők: Légtüneménytan s a két Magyarhon égalji viszonyai (Kolozsvár 1847); Mit tegyen az erdélyi gazda, hogy jó létre jusson? (Kolozsvár 1859); A levegői nyirkosság némely égalji befolyása (1860); A kémia iskolája (Stökhard után, Kolozsvár 1848). Több műve kéziratban van; ő szerkesztette a Kolozsvári Közlönyt 1857-58., a Kolozsvári Heti Lap-ot 1853-54-ben s a Természetbarát-ot 1846-48.

Forrás: Pallas Nagylexikon