Betüfém
a betük öntéséhez használt fém v. érc, melynek ötvénye nem
minden betüöntödében történik egyenlő keverék szerint, A B. ötvényénél nem elég
tudni, mily arányban keverik az alkatrészeihez tartozó fémeket, hanem
tapasztalásból kell ismerni az alkatrészek sajátságait és pontosan tudni, mikor
kell beállania a tulajdonképeni ötvénynek; fölötte szükséges továbbá a
folyékony anyagból elpárologtatni minden kénes és sós alkatrészt, mert ezek
okozzák a betük későbbi rozsdásodását (oxidációját). Legjobb B. a kétszeresen
finomitott ólom, antimon és ón ötvényéből készül, és pedig 50 rész ólom, 40
rész antimon és 10 r. ónból; de ez igen megdrágítja a betük árát, miért is
ujabb időben 75-80 rész ólomból, 20-25 r. antimonból és mintegy 0?4 rész
vörösrézből v. ónból ötvényeznek. A francia B. 55 rész ólom, 30 r. antimon és
15 r. ón; 55 r. ólom, 22?7 r. antimon és 22?3 r. ón, vagy 69?2 r. ólom, 19?5 r.
antimon, 9?1 r. ón és 1?7 r. vörösréz. Az Erhard-féle B. 80 r. horgany, 4 r.
ón, 2 r. ólom és 2 r. vörösréz. A Besley-féle B. 100 r. ólom, 30 r. antimon, 20
r. ón, 8 r. nikol, 5 r. kobalt, 8. r. vörösréz, 2 r. bizmut. A Cambricus-féle
10 r. aluminium, 50 r. vörösréz.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|