Bianchi-Giovini

(ejtsd: bianki-dsovini) Aurél, olasz történész és hirlapiró, szül. Comoban 1799 nov. 25., megh. Nápolyban 1862 máj. 16. Kereskedőnek készült s egy ideig Milanóban egy kereskedőháznál volt alkalmazva; később, hogy a német nyelvet elsajátítsa, Bécsbe ment, de a bécsi rendőrség mint gyanust rövid idő mulva visszaküldötte Milanóba. Hogy a rendőrség zaklatásaitól meneküljön, 1830 Capolagoban (Svájcban) telepedett le, hol a L"Ancora c. folyóiratot adta ki. 1835. aiapította az Il Repubblicano della Svizzera italiana hirlapot a 1837. megkezdette főművét: Storia dei papi, mely egyes hiányai dacára nagyszabásu s tudományos készültséggel irott munka s csak sajnálni lehet, hogy B. azt be nem fejezhette. Előtanulmány volt e műhöz: Vita di fra Paolo Sarpi (Lugano 1836), mely több kiadást ért. 1842-ben B. visszatért Milanóba, hol állandóan történeti tanulmányokkal foglalkozott. 1848. Piemontba ment s átvette az Opinione szerkesztését, melynek éle Ausztria és a pápa ellen irányult. 1853. a L"Unione lapot alapította, mellyel 1860. Milanóba, 1862. pedig Nápolyba költözött át. Főbb művei az említetteken kivül: Studii critici sulla storia universale di Cesare Cantu; Storia degli Ebrei; Storia dei Longobardi; Dizionario storico-filologico-geografico della Biblia; Idee sulle cause della decadenza dell" imperio Romano in Occidente.

Forrás: Pallas Nagylexikon