Bianchi-Giovini
(ejtsd: bianki-dsovini) Aurél, olasz történész és hirlapiró,
szül. Comoban 1799 nov. 25., megh. Nápolyban 1862 máj. 16. Kereskedőnek készült
s egy ideig Milanóban egy kereskedőháznál volt alkalmazva; később, hogy a német
nyelvet elsajátítsa, Bécsbe ment, de a bécsi rendőrség mint gyanust rövid idő
mulva visszaküldötte Milanóba. Hogy a rendőrség zaklatásaitól meneküljön, 1830
Capolagoban (Svájcban) telepedett le, hol a L"Ancora c. folyóiratot adta ki.
1835. aiapította az Il Repubblicano della Svizzera italiana hirlapot a 1837.
megkezdette főművét: Storia dei papi, mely egyes hiányai dacára nagyszabásu s
tudományos készültséggel irott munka s csak sajnálni lehet, hogy B. azt be nem
fejezhette. Előtanulmány volt e műhöz: Vita di fra Paolo Sarpi (Lugano 1836),
mely több kiadást ért. 1842-ben B. visszatért Milanóba, hol állandóan történeti
tanulmányokkal foglalkozott. 1848. Piemontba ment s átvette az Opinione
szerkesztését, melynek éle Ausztria és a pápa ellen irányult. 1853. a L"Unione
lapot alapította, mellyel 1860. Milanóba, 1862. pedig Nápolyba költözött át.
Főbb művei az említetteken kivül: Studii critici sulla storia universale di
Cesare Cantu; Storia degli Ebrei; Storia dei Longobardi; Dizionario
storico-filologico-geografico della Biblia; Idee sulle cause della decadenza
dell" imperio Romano in Occidente.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|