Bolygó vadász

zord vagy «vad» vadász, «der wilde Jäger», a germán mitologia kisérteties vadászatának («wilde Jagd, wütende Jagd, wütendes Heer», némely helyütt «Wudesheer, Wuotisheer, Wutheer, Wütenheer, wildes Gjaig») vezére, főalakja. Amint a kisérteties vadászat nevének Németországban helyenkint többféle változatban élő tájszólási alakjaiból látszik, a «wütendes Heer» (s igy a vele szinonim «wildes Heer» vagy «wilde Jagd» is) csak a régi « Weotunges her» népetimologiai elcsavarása. Már pedig e Wuotuna vagy Wuotan nem más, mint a germánok főistenének délnémet ejtésü neve, s egy a szász Wodan-nal és a skandináv Odhin-nal. A B. tehát a kereszténységtől kiszorított pogány ősvallás amolyan kisértetté, rossz szellemmé devalválódott alakja a germánoknál, minők a régebbi pogányságnak a kereszténységbe átszürődött összes alakjai. A bősz v. zord vadászat sokféle változatban nagyon elterjedt s jóformán kor- és népközinek mondható mitosza az éjente erdőn-mezőn átüvöltő viharzugás természeti jelenségét személyesíti, s ennyiben korántsem csupán a germán mitologia kizárólagos sajátja; sőt inkább ugy áll a dolog, hogy a germánok «vad» vadászata csak egyik jelentkezési alakja egy antropologiai és természetéleti, szorosabban meteorologiai közös alapon álló mitoszi képzetnek. Ilyennek nyomai az antik pogányság hitvilágában is meg lévén lelhetők, semmi sem természetesebb, mint az, hogy az antik pogány elemekkel telítve térítő kereszténység a kelta, germán és szláv és utóbb a többi «barbár», népek analog képzeteiben is könnyen felismerte az említett görög-római emlékekkel rokon vonást. A keresztény szinezetü mondákban, ahol rendesen már csupa elkárhozott lélekből áll a zord vadászat s ennek élén maga a pokol fejedelme száguld, e kisérteties éjjeli hajszák több helyütt az év bizonyos szakaihoz kötvék. Ilyen kiválóképen és igen elterjedt hit szerint a karácsonyestétől vizkeresztig terjedő «12 éjszaka» (die Zwölften v. zwötf Nachte). A monda számos költői feldolgozása közül említendő Bürger Der wilde Jäger c. balladája, melynek csak az alapja közös a B.-ról való mitoszi hagyománnyal. Épp igy a Kisfaludy Károly Karácsonyéj c. költeményében feldolgozott mondás is, melyen különben nagyon meglátszik az előbbinek hatása. A zord vadászat mondájával némileg rokon magyar hagyomány a Csaba királyfi hadáról szóló s a Hadak utjá-nak csillagképéhez füződő monda is, melyekről l. ezeket és a Nemere cikket. V. ö. Grimm J., Deutsche Mythol. 2. kiad., 121, 870-902; Rassmann, Die deutsche Heldensage (2. kiad., II., 685. s k.); Grimm testv.: Deutsch Sagen 2. kiad., 170., 172., 173., 270., 271., 309-314. sz.; Schwartz, der heutige Volksglaube und das alte Heidentum.

Forrás: Pallas Nagylexikon