Borrágofű

Borrágófü (növ.) burecs, dinnyeszagu fű, dinnyeillat, báránynyelv fű, uborkaszagu fű, kerti ökörnyelv, kerti atracél, Borrago Tourn., a régiek igy irták, tehát hamarább az olasz borra-ból (nyirott gyapju), mint a bora (étel) szóból származik, az érdeslevelüek egy v. többnyári, keményszőrü füve, 3 fajjal a mediterrán vidéken. A Borrago officinalis L. egynyári; levele fordított tojásdad, virága többnyire égszinü, ritkán halvány rózsaszin v. fehér, kerékalaku. Hazája Aleppo környéke, de Európa déli részén, a magyar tengerparton is gyakran elvadulva vagy csaknem vadon nő. Fiatal levelét és virágát apróra vagdalják s uborka ize miatt salátául használják. Nálunk nem igen, Németországban gyakrabban termesztik. Régebben gazdag salétromsavas kálitartalma miatt hüsítő gyógyszerül használták gyuladás ellen. Virága az ecetet kékre festi; borszeszszel szép kék festék lesz belőle.

Forrás: Pallas Nagylexikon