Bráhmán

a szanszkrít nyelvben a legfőbb lény jelzésére használt szó. Semleges nemü és szószerint való jelentése növekedés, dagadás (a brih növelni, gyarapítani erősítení jelentésü igető származéka) Eredetileg imádságot, ájtatosságot, önmegtartóztatást és egyéb üdvös cselekménytjelentett, amelyekkel ugyanis a halandó az istenekhez szokott fordulni. Átvitt értelemben azután a Veda-hittant a szent Om szócskát és a papi osztályt is értették alatta. Himnemü alakjában a fentartó Visnu és a romboló Sivával együtt az ind szentháromság (Trimurti) egyik lapja. E minőségében a mindenbe életet lehelő és világteremtő erő szimboluma. Az ő műve a szent Vedák ös Manu törvényeinek az emberekkel való megismertetése. Mint elvont bölcsészeti fogalom B. sohasem részesült nyilvános isteni tiszteletben. Neki nem építettek templomokat, ő csak az ájtatos elmélkedések tárgya volt. Személyesítve hattyun nyugvó állapotban a világ négy tája felé tekintő négy arccal szokták megjeleníteni. A B. szó végül papot, teologust is jelent. L. Muir, Original sanskrit texts 5 köt. (London 1872).

Forrás: Pallas Nagylexikon