Bravo-Murillo

János Gonzales, spanyol államférfiu, szül. Frejenal de la Sierrában (Badajoz) 1803 jun., megh. Madridban 1873 jan. 11. Kezdetben papi, azután pedig ügyvédi pályára készült. Mint sevillai ügyvéd, néhány politikai pör révén hirnevet szerzett. VII. Ferdinánd halála után ügyész lett Caceresben; de midőn a progresszisták 1835. kormányra jutottak, megvált állásától s ismét ügyvédeskedett Madridban. Pachecoval szövetkezve, kiadta a Boletin de jurisprudencia c. jogi folyóiratot. Egyideig titkár volt az Isturiz-miniszteriumban 1836., de a la granjai forradalom után ismét ügyvédi irodát nyitott. Ekkor alapítá az El Porvenir c. konzervativ lapot. Az 1837. és 1839. cortesben kiváló szónoknak bizonyult, de tönkretette népszerüségét azáltal, hogy a tizednek föltétlen eltörlése ellen szavazott. Az 1841 szept. forradalom után Franciaországba menekült, ahonnan csak 1843 jul., Espartero bukása után, tért vissza Madridba. 1847. Sotomayor hcg és miniszterelnök igazságügyminiszterré tette; de midőn Pacheco lépett a kormányra, leköszönt. Narvaez alatt azonban (1847-51) egymásután kereskedelmi, közoktatásügyi és pénzügyi miniszter volt. Narvaez visszalépése után maga lett az uj kabinet feje, mely állásban üdvös nemzetgazdasági reformokat léptetett életbe, de egyuttal nagyon reakcionárius irányt követett: konkordátumot kötött a római kuriával, megszorította a sajtó szabadságát és az 1845-iki alkotmányt abszolutisztikus szellemben akarta módosítani. De elvesztvén a királynő bizalmát, állásáról visszalépett (1852). Az 1854-iki forradalom Spanyolország elhagyására kényszeríté, de Narvaez 1856-ban visszahívta s azóta több izben fontos diplomáciai küldetésekben járt. Izabella királynő bukása után teljesen visszavonult a közügyektől. V. ö. Hubbard: Histoire contemporaine de l"Espagne V. és VI. kötet; Baumgarten: Geschichte Spaniens.

Forrás: Pallas Nagylexikon