Bunkó

népzenész (cigány) család. A név megalapítója: Bunkó Ferenc, szül. Osgyánban 1821., megh. 1889. B. Ferenc kortársa lévén a legkiválóbb cigányprimásoknak s azok iskolája szerint kezelvén a magyar nótákat, azoknak egész tárházával rendelkezett. Lavotta, Csermák, Bihari Rózsavölgyi, Boka s mások műveinek nem is volt nálánál hamisítatlanabb értelmezője. A régi «Rákóczy siralma» címen ismert eredeti nótát, melyből a világhírü induló keletkezett, hagyomány után ő tudta leghívebben reprodukálni. Életének legnagyobb részét a magyar fővárosban töltötte, hol a közönség aztán tömegesen látogatta azokat a helyeket, hol magát hallatta. Egyik külföldi utazása alkalmával abban a kitüntetésben részesült, hogy nyilvános működése közben annyira fellelkesíté magyar játékával Berlinben, a szintén jelen volt Joachim Józsefet, a nagy hegedükirályt és honfitársát, hogy az nyilvánosan megölelte és homlokon csókolta. Ha a fővárosban cigány primások versenye volt: azoknál sohasem hiányzott mindig jól fegyelmezett zenekarának az élén, s rendesen a győztesek közé tartozott. A hírneves cigányprimásoknál szokásos kompozitori viszketegség nem igen gyötörte, habár ő is több sikerült magyar lasut, hallgatót és csárdást szerzett. Inkább abban kereste ambicióját, hogy ugy a régi, mint az ujabb keletü jó magyar műveknek hamisítatlan értelmezője legyen. Élte utolsó éveiben már nagyon ritkán játszott. E szerepet rendesen jól kitanított fiaira: B. Miklós és B. Gyulára bizta, kik apjuk nyomdokain haladva manapság is szélesen ismert és keresett népzenészek s kik majd minden évben sikeresen felkeresik a külföldet, hogy propagandát csináljanak a magyar zenének. B. Vince,, Ferencnek unokatestvére, a Bunkó zenész családnak szintén egyik hirneves tagja s főleg Szatmárvmegyének szélesen ismert s kedvelt primása.

Forrás: Pallas Nagylexikon