Büntetés

Megtorlás, negatív válasz, a helytelenítés nyomatékos kifejezése tettekkel vagy szavakkal. A mai pedagógiában talán az egyik legdrámaibb változás a büntetés szerepének átértékelése a nevelésben. Míg a XX. sz. derekáig a büntetésnek középponti szerepet tulajdonítottak, addig az elmúlt évtizedekben egyre több fenntartás bukkant fel a büntetés hatékonyságával kapcsolatban. A tekintélyelvű nevelés bírálata, a pszichoanalízis elfojtás -elmélete kapcsán a pszichológusok jelentős része úgy vélekedett, hogy a büntetés gyengíti a gyerek saját belső bűntudati feszültségeit, melyek hosszabb távon inkább elősegítenék a nemkívánatos viselkedés megszűnését. A büntetés alkalmazásával kapcsolatos aggodalmak más része arra vonatkozik, hogy kellemetlen élménye generalizálódhat olyan cselekvésekre is, amelyeket nem akartunk gátolni. Állatkísérletek eredményei alapján különösen nemkívánatosnak tartják a büntetést, ha valamilyen örömet okozó cselekvést (pl. édességfogyasztást) akarunk leállítani vele. Állatok esetében ilyenkor a kívánt célra irányuló késztetés fennmarad, és tartós konfliktus támad az alkalmazott büntető tendencia és a céltárgy iránti vonzódás között. Ez gyermekek esetében esetleg tartós nyugtalanságot eredményez. Ugyancsak óvnak a gyakori büntetés tartós szorongást keltő hatásától. A büntetésen alapuló nevelés agresszív modellként is szolgál, és szerepet játszhat az antiszocialitásban. Más adatok azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a büntetést nem lehet tökéletesen kiküszöbölni a nev.-ből annak kiemelésével, hogy bizonyos fajtái (a súlyos fizikai bántalmazás, a súlyosan megalázó, szorongást és riadalmat keltő megnyilvánulások) feltétlenül kerülendők. A büntetés hatékonysága számos körülménytől függ. Ezek közül a legfontosabb az időzítés: a büntetés hatékonyabb, ha megelőzni próbálja az elkövetendő cselekményt, vagy akkor lép be, amikor a gyermek még csak elkezdte az adott kihágást. Amíg a gátolni kívánt cselekvés zajlik, addig mobil állapotban van annak motivációs bázisa, és ha ekkor következik be a büntetés, akkor ezzel a motivációs bázissal kapcsolódik össze, így csökkenti a büntetendő cselekedet újbóli megjelenésének esélyét. Fontos tényező a büntetés intenzitása. Állatokkal végzett laboratóriumi kísérletek tanúsága szerint az intenzív büntetés hatékonyabb, mint az enyhe. A túlságosan intenzív büntetésnek gyermekek esetében azonban paradox hatásai vannak. A hatás nem marad tartós, nem eredményez kellő bűntudati feszültséget, a nagyon szigorú büntetés hatására a gyerek a büntető szülőtől fél és nem a tett újbóli elkövetését igyekszik elkerülni. A konzekvencia (következetesség) jelentőségét kísérletekkel ugyancsak igazolták: alkalmilag, következetlenül "adagolt" büntetés inkább megerősíti a gátolni kívánt cselekvést, mintsem gátolná. Ha a normaszegés időnként büntetést von maga után, máskor pedig nem, akkor azok az alkalmak, amikor a büntetés elmarad, jutalom értékűek. Ezért a következetlenül alkalmazott büntetés után nem jön létre a nem kívánt viselkedés gátlása. A nem konzekvens büntetés különösen kártékony hatású lehet, ha gyakori. Így a gyermek számára nem válik világossá, nem tudja kiszámítani, mikor követ el kihágást. Viselkedése így ált. is gátolttá vagy fásulttá válik. A büntetés hatékonysága nagymértékben függ attól, milyen viszonyban van a gyerek azzal, aki büntet. Sokkal hatékonyabb a büntetés, ha olyan személytől ered, akit a gyerek szeret és elfogad. A szeretetteljes, meleg kapcsolat a szülő és a gyerek között két vonatkozásban is elősegíti a büntetés hatékonyságát: a gyerek számára az érzelem átmeneti megvonása növeli a büntetés erejét (vagy önmagában is büntető lehet), másrészt maga a kapcsolat, amelyben mindig jelen van az elfogadás, biztonságot jelenthet számára és megóvhatja a túlzott bűntudattól. Ha büntetéshez magyarázatot fűznek, az két oldalról is növeli a gyerek biztonságát. Egyrészt pontosan informálja tetteinek következményeiről, másrészt hozzásegít, hogy a kihágás miatt érzett szorongás magához a kihágáshoz kapcsolódjon. A legnegatívabb hatású, ha a gyermeket olyasmiért büntetik, amit nem szándékosan követett el (pl. ügyetlenség). A büntetés hatékonyságát növelő tényező, ha a büntetéssel párhuzamosan a gyerek pozitív megerősítést kap a negatív cselekedetet elkerülő magatartásáért.

Vajda Zsuzsanna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia