Bütyök
csög, csomó vagy göcs (nodus), a növények szárán gyakrabban
kiemelkedő vastagabb csomó (például a buza szalmáján; itt a szalma nem üres),
ahonnan a levelek szoktak kinőni, illetőleg ahol felfüggesztvék. Általában az
izület (l. o.) helyének gyürüalaku megvastagodása. A szárat a B. izekre v.
cikkekre osztja, s a B. két ilyen cikk határa. Gyakran az izülés helyét különös
kiemelkedés nem jelzi, vagyis a szár egyenletesen vastag, ekkor a levelek
kiinduló helye maga a Cs. A kákának látszólag nincs B.-je v. csomója (v. ö. «
Kákán is csomót keres ») máskor jobban kiemelkedik, sőt alatta még a szár is
megdagad (Galeopsis) v. felfuvódik (Physocaulus), v. pedig a szár ezeknek az
izületeknek a helyén váltakozó irányban meg-meggörbül, s ekkor cikk-cakkos szár
támad (caulis flexuosus; Trifolium flexuosum), v. az ember combja és lábaszára
hajlásához hasonlít, ilyenkor térdnek (genu, geniculum) v. térdes-nek
(geniculatus, Alopecurus g.) mondják.
B. a göröndbe illesztett és kiálló végén legömbölyített fa
vagy vasdarab, mellyel a zuzókban a nyilvasakat, hámorokban pedig a pőrölyöket
emeli a gép.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|