Canrobert

(ejtsd: kanrober) Ferenc Certain, francia tábornagy szül. St: Ceré-ben (Lot) 1809. jun. 27. A st.-cyr-i katonai iskolából kikerülvén (1828), altiszt lett; 1835. Algériában tünt ki s 1838. mint százados Constantine ostromában vett részt. 1839. visszatért Franciaországba, hogy a szétszórt karlistákból az «idegenek légiója» számára zászlóaljat szervezzen. 1841. áthelyezték a vadászokhoz Algériába, hol Cavalgnac és Saint-Arnaud oldalán számos csatában vett részt. 1847. a zuáv-ezrednek ezredese és parancsnoka lett és részt vett a zaadsa-i expedicióban (1847). Egy évvel később mint dandár-parancsnokot Párisba rendelték és Napoleon elnök szárnysegédévé nevezte ki, kinek politikáját huzamosabb tétovázás után a magáévá tette. Az 1851-ki államcsiny elkövetésében hathatosan támogatta Napoleont; leverte Páris utcáin a felkelést, mely érdemei fejében 1852. hadosztályparancsnokká léptették elő. A krimi háboruban eleintén Saint-Arnaud vezérlete alatt működött ennek halála után pedig a császár reája ruházta a fővezérséget, mely állásában azonban minden igyekezete mellett sem tudott sikert felmutatni. Ez okból és mivel az angolokkal sem birt megegyezésre jutni, 1855 májusban a fővezérséget Pélissierre ruházták, míg C. az I. hadtest parancsnokságát vette át. 1855. a császár Stockholmba küldte, hogy Svédországnak a szövetségesekhez való csatlakozását kieszközölje. 1856 márc. 18. marsallá s 1858. Nancyban a keleti katonai hadosztálynak főnökévé nevezték ki. Az 1859-ki olasz háboruban. a 3. hadtestet vezényelte; résztvett a magentai és solferinoi csatákban. 1861. áthelyezték Lyonba. Az 1870. háboru elején a Chalônsba rendelt nemzetőrséget vezérelte, de mivel a rakoncátlan tömeget nem tudta rendhez szoktatni, a rajnai hadsereg 6. hadtestének vezetését bizták reá, Bazaine fővezérlete alatt: Ezzel együtt küzdött az aug. 16. Vionville és aug. 18. St. Privat környékén vivott véres és szerencsétlen harcokban, melyeknek lezajlása után az egész hadsereggel Metzbe szorult. Miután Bazaine a várat feladta, C. is fogságba esett és a németek engedelmével Napoleonhoz ment s csak a béke megkötése után tért vissza Franciaországba. Később a kamarába választották, hol a császári herceg haláláig (1879 jun. 1.) a bonapartisták egyik vezéreként szerepelt. 1879 november óta a szenátus tagja, hol szintén a monarkisták pártjával szokott szavazni. 1885 jan. 25. Charenteban ujból beválasztották a szenátusba.

Forrás: Pallas Nagylexikon