Ciprián

szent; egész neve Thascius Cecilius Cyprianus; kiválólatin egyházi atya és iró, szül. Karthágóban 200. év körül, mint vértanu halt meg 258 szept. 14. Hirneves szónok s a pogányok büszkesége volt, midőn Kr. u. 246. Cecilius karthagói áldozár által a keresztény hitre téríttetett; a hivek sürgető kérésére már 247. áldozárrá, a rákövetkező évben pedig, Donát halála után, ellenzése dacára püspökké szenteltetett. A deciusi üldözés alatt halálra keresték, de ekkor nyája javáért, a pogányok dühe elől, rejtekhelyre vonult; hiveivel azonban levelei által folytonos összeköttetésben maradt. Rejtekéből visszatérvén, vitába keveredett azon elve miatt, mely szerint senki, ki az egyház fennálló törvényeinek magát alá nem veti, vértanu nem lehet; határozottan lépett fel Novatus, Felicissimus és a novatiánusok ellen; és hogyha az eretnek-keresztelés ügyében követett magatartása István pápával szemben nem is helyeselhető, ugy ezt iratai által, melyekben az egyház egységelvét minden eddiginél mélyebb alapokra fektette és világította, nemkülönben Xistus pápával való jó egyetértése által jóvátette. Nagy Károly követei holttestét 802-ben Persiából Franciaországba vitték, ahol először Arlesban, majd később Lyonban, végül pedig Compiegneben lettek nagy pompával eltakarítva. Formai tökélyre korát meghaladó művei, melyeknek legbecsesebbike a De unitate ecclesiae, apologetikus irányuak és a gyakorlati teologia körébe vágó értekezések. Összes műveinek legjobb kiadásai: Prudentius Maranus francia bencésé (Páris 1726); Migne Ptrolog. ser. lat. T. IV-V; Hartell, Vindob. 1868. Sz. C.-ról becses monografiát irt legujabban Peters. Der hl. Cyprian von Carthago, Bischof, Kirchenvater u. Blutzeuge Christi, in seinem Leben u. Wirken dargestellt. Regensb. 1877.

Forrás: Pallas Nagylexikon