Claudius

1. Tiberius C. Drusus Nero Germannicus, római császár, Drusus fia, szül. Lugdunumban (Lyon) Kr. e. 10. Beteges s gyönge elméjü lévén Autustus és Tiberius mellőzték. Teljes visszavonultságban szabadosok és nők körében nőtt fel, idejét irodalmi dolgozatokkal töltve. Caligula megtette ugyan konzullá, ő is azonban mindenképen gyötörte s csak szánalomból nem gyilkoltatta meg. Caligula erőszakos halálának hirére Claudius félelmében egy függöny mögé rejtőzött. De a pretoriánusok végig tombolva a császári palotán ráakadtak. Nyomban diadalmenetben a kaszárnyába kisérték s kikiáltottak császárra. A szenátus, mely már azt hitte, hogy régi hatalmát helyreállíthatja, nem tehetett mást, mint hogy hozzájáruljon a katonaság választásához. C. alapjában jóakaratu ember volt. A felségsértési törvényeket eltörölte, a szenátussal szemben előzékenységet tanusított, a szegény polgárokon segített. Rómában uj vízvezetéket (aqua Claudia) építtetett, az ostiai kikötőt helyreállította s a fucini tavat levezettette. Kifelé is elég szerencsés volt. Hadvezérei Mauretaniából római provinciát csináltak s megkezdték Britannia meghódítását. Mint önállótlan s érzékeinek rabja azonban teljesen szabadosainak s a nők befolyása alatt állott. Mialatt tudományos kérdésekkel foglalkozott, három uj betüt feltalált, továbbá megirta Karthago történetét görög nyelven s egy önéletrajzot szerkesztett latin nyelven, azonkivül a jogtudománnyal törődött: a kormányzást első felesége, Messalina s szabadosai, Pallas és Narcissus vezették. Ahhoz gyönge volt, hogy Messalina kicsapongásainak határt szabjon, amint azonban Messalina merészsége a két szabados életét veszélyeztette, ezek rábírták C.-t, hogy eltaszítsa magától s meggyilkoltassa. Második felesége Agrippina szintén csakhamar hatalmába ejtette s rábirta, hogy fiát Nerót adoptálja. Mihelyt Agrippina aztán észrevette, hogy C. megbánta e tettét s válni készül, hogy Messalinától való fia, Britannicus legyen utódja s ne Nero, 54 okt. 13. megmérgeztette.

2. C. Marcus Aurelius Flavius C. Goticus, római császár Kr. u. 268-270. Származására illir volt, kit a katonák mint bátor tisztet Gallienus halála után császárrá kiáltottak ki. Először az alamannokat verte vissza, kik Észak-Itáliába betörtek. Rómában azon fáradozott, hogy szigoru, de igazságos kormányzatával a birodalom békéjét helyreállítsa. A gótok borzasztó betörése 290. a Duna vidékére s a Balkán félszigetre azonban elszólította Rómából. Naissos (mai Nis) körül győzte le őket s felvette a Goticus melléknevet. Nemsokára Sirmiumban dögvészben meghalt.

Forrás: Pallas Nagylexikon