Clausen

Henrik Nikolai, dán teologus, szül. Mariboban Laalandon 1793., meghalt Kopenhágában 1877. Miután a filozofia doktorává avatták, 1818-20-ig beutazta Német-, Olasz- és Franciaországot. 1821. lektori, majd teolog, tanári állást kapott a kopenhágai egyetemen. Tevékeny szerepet vitt hazája történelmében. Állhatatos képviselője volt VIII. Keresztély alatt az alkotmányos törekvéseknek, s mint az ellenzék vezére lépett fel VIII. Keresztély halála után a barátjával Schouw J. F.-el együtt irt: A trónváltozás cimü röpiratban. Tagja lett a törvényhozó országgyülésnek 1848-1849-ig, tárca nélküli miniszter 1848-51-ig s később is tagja maradt a törvényhozó testületeknek. 1874. letette hivatalát. Teologiai irányára Schleiermacher volt nagy befolyással. Teologiai iratai közül, melyek racionalizmusa Grundtvig és Lindberg oppozicióját vonták maguk után, említendők: Katholicismus und Protestantismus; Kircehenverfassung, Lehre und Ritus (Kopenh. 1825; németül Friestől 1828); Hermeneutik des Neuen Testaments (u. o. 1840; németül Schmidt-Ghiseldecktől, Lipcse 1841); Erklärung der synoptischen Evangelien (Kopenh. 1848-50); Christliche Glaubenslehre (u. o. 1853). A Zeitschrift für ausländische theologische Litteratur cimü folyóiratnak 30 éven át volt kiadója. Halála után jelentek meg Memoiren (1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon