Cseppkő

(ásv.), közönséges értelemben a mészkőnek kristályos szövetü változata, mely csapok alakjában barlangok tetejéről lelóg, v. a barlang fenekéről tornyosodik a barlang üregébe. Általános értelemben pedig mindazon ásvány, mely valamely helyről lecsepegő oldatból képződik. Leggyakrabban s legközönségesebben szénsavas mész lévén az oldat, a cseppekből képződő anyag mészkövet, esetleg aragonitot ad. Mészkövön kivül cseppkőalakban szokott még kiképződni a kalcedon, a kristályos quarc, a limonit, a pszilomelán, a malachit és sok egyéb ásvány. A mészkőnek, mint cseppkőnek képződése a következő: a mészkő tiszta vizben nem oldódik, de oldódik szénsavat tartalmazó vizben. Az esővizben, a forrásvizben mindig van több-kevesebb szénsav, amint tehát a viz mészkőhegyekben mészkővel érintkezik, ebből bizonyos mennyiséget felold. Ha a mészkarbonátot oldva tartó viz levegőre kerül, a szénsav elpárolog belőle és a mészkarbonát lerakódik. Jó alkalom van erre a barlangokban, amelyeknek tetején a viz, amint cseppek alakjában átszivárog s bizonyos ideig ott vesztegel, szénsavát elveszti és a mészkarbonát szemcsésen kikristályosodva, karika alakjában marad vissza. Ezen karikához csatlakozik a második, a harmadik, a századik, az ezredik stb. és rövidebb-hosszabb csap - a cseppkő - képződik, amely a barlang tetejéről lelóg. Ha a cseppek átszivárgása szaporább, akkor a helyett, hogy a barlang tetején vesztegelnének, a földre esnek, s onnét tornyosodik fel a képződő C. A felülről lelógó C.-nek neve stalaktit, az alulról fölfelé nyulóé stalagmit. Ezeknek összeeséséből a legkülönfélébb alaku C. csoportok képződhetnek, melyek azután a C. barlangokban mindenféle megnevezésekre (oszlop, orgona, oltár, kút, sisak stb.) szolgáltatnak alkalmat. A képződésnek megfelelőleg a C. egyes, sokszor színben is különböző rétegekből van összeállítva. Gyakran cső-formán keskenyebb-tágabb üreg vonul végig rajtuk, mi onnan van, mert az ujabb s ujabb csepp az alatta levőnek anyagát egy kevéssé oldja. Az üregben gyakran találni szépen kikristályosodott mészpátot. Hazánkban nevezetesebb C.-barlangok a híres s gyönyörü szép aggteleki «Baradla» C.-barlang (Gömörm., l. Aggtelek), a szepesbélai, és a Bihar hegységben (Rézbányához közel) az ujabban felfedezett s megismertetett «József főherceg C. barlang». (Természettud. Közl. 1887. 233 l.) A legismertebb C.-barlangok egyike az adelsbergi Krajnában (l. o.); említésre méltók a Dechen-barlang Vesztfáliában, a Harz C.-barlangjai közül a Baumannshöhle, az Antiparos görög szigeten levő, melynek anyaga aragonit stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon