Dahlerup

János, osztrák altengernagy, szület. Stillerődben Dániában 1790., megh. Kopenhágában 1872. A királyi tengerészeti akadémiát elvégezvén, 1806. alhadnagynak nevezték ki. 1807-1814. tartó, Dániára nézve oly kedvezőtlen háborus időben D. a tengerészet tényleges szolgálatában állván, bátorsága és energiája által tünt ki, háromszor azonban hadi fogságba is esett. A béke beálltakor mint főhadnagy két éven át a dán teng. akadémiában a matematikát tanította és azután a hadi tengerészet tartalékába lépvén, mint kereskedelmi hajók kapitánya működött. 1819. év végén mint sorhajó-hadnagy ismét a hadi tengerészet szolgálatába állott, ahol magas képzettsége és kitünő szolgálata folytán fokonkinti előléptetésben részesülvén, több hadihajót vezényelt. 1847. már a «commodori» rangot viselte és mint ilyen 1849. az osztrák kormány felszólítására a dán király engedelmével és kiváló szolgálataiért a legmagasabb elismeréssel az osztrák hadi tengerészet szolgálatába lépett, hol altengernagyi ranggal a hadi tengerészet parancsnokává lőn, átvevén egyuttal a hajórajnak vezényletét is. Velence tengeri blokirozását személyesen és sikerrel vezette. Az olasz hadjárat lezajlása után az osztrák hadi tengerészet ujjá-szervezésén és alapos kiképeztetésén fáradozott, mely sikerdus működéseért nevét tengerészeti körökben most is hálával emlegetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon