Dajak

nagyszámu, hatalmas és vad maláj-nép Borneoben; maga-magát Olo-Nagadsunak hivja; feloszlik Biadsu, Ot-Danom és D.-Paré törzsekre. Testi sajátságaik általában olyanok, mint a malájokéi; nyelvök is rokon a malájokével (grammatikájokat megirta Gabelentz, Lipcse 1852). A férfiak többnyire csak egy átvető ruhadarabot, az asszonyok rövid ruhát, a nap és az eső ellen nagy, tarka kalapot viselnek, karjaikon és lábaikon pedig fa-, elefántcsont- és érckarikákat. Lakásaik cölöpükön nyugosznak; ezek Borneo belsejében kicsinyek s 2-3 család lakik egyben, D-en azonban 10 m. hosszuak s 50 család is lakik egyben. A ház fele gyülésterem, a többi része apró fülkékre van osztva a családok részére. A lakások falvakban csoportosulnak. Minden faluban van egy községháza, amely a többinél magasabb s prédára esett koponyákkal van diszítve: benne a nőtlen fiatal emberek szoktak hálni. A D.-ok egynejüek. A feleséget vásárolják vagy szolgálattétellel szerzik. A férj jól bánik feleségével, de ez köteles sokat dolgozni, ruhát készíteni, a földet megmunkálni. Főképen rizst termesztenek s ez a főeledelük, hust csak ünnepélyes alkalmakkor esznek. A férfiak vasat bányásznak s abból kitünő fegyvereket készítenek. Harciasak, de nem nagyon vitézek; háboruban páncélt viselnek bőrből, fahéjból vagy zsinórfonatból, ezenkivül kardot, kampós gerelyt s fuvó nyilpuskát mérgezett nyilakkal. Háboruskodásuk célja a fej-zsákmányolás, amit ravaszul végeznek. Az ugynevezett tengeri D.-ok tengeri rablók, akik mielőtt az angolok őket megzabolázták, rémei voltak a K.-ázsiai vizeknek. Az egyes törzsek egymástól függetlenek, mindegyiknek van külön főnöke, akinek méltósága egyik törzsnél örökölhető, másiknál esetről-esetre választás alá esik. A főnökök hatalma azonban meglehetősen korlátolva van a népgyülések által. A halottakat régebben elégették, most eltemetik. Az elhaltnak emberáldozatot hoznak. A D.-ok tisztelik az elhaltak szellemét s áldozatul ételeket és állatokat visznek nekik. Némelyek a csillagokat is imádják. Nagyon kedvelik az ócska, festett porcellánvázákat (Gadji blanga, Tapayan). Nagy szerepet játszanak a Baliánok, asszonyok, akik egy személyben énekesnők, táncosnők, jósnők, bábaasszonyok és orvosnők stb. V. ö. Buddingh. Neerlands-Oost-Indië-Reizen (Rotterd. 1859-61); Perelaer, Etnografische beschrijving der Dajaks (Zalt-Bommel 1870); Bak, Reis in Oost- en Zuid-Borneo in 1879 en 1880 (Haag 1881); Tromp S. W., Bijdragen tot de taal-landen volkenkunde van Nederlandsh Indié (1890); Klein A. R., Die bildenden Künste bei den Dayaks auf Borneo (Bécs 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon