Damasus

két pápa. 1. szt. D. (366-384). Eredetére nézve spanyol, de valószinüleg Rómában szül. 304 körül, megh. 384 dec. 11. 355. a római egyház archdiakonusává lett. Midőn Liberiust, a pápaságban elődjét, Constantius császár számüzte, D. őt a számüzetésbe követte, de onnan nemsokára visszatért és a pápa visszatérése után is tevékeny részt vett az egyház kormányzásában. Liberiusnak 366. bekövetkezett halála után a római papság és nép nagy része őt emelte szt. Péter székébe. 367. mint római püspök, Valentiniántól azt a jogot nyerte, hogy más püspökök vitás dolgait megvizsgálja és elintézze, miáltal az uj egyházfejedelem tekintélye nagyban emelkedett. 368. és 370. az ariánok ellen Rómában zsinatokat tartott, résztvett a 381. Konstantinápolyban tartott II. egyetemes zsinaton, Rómában több templomot építtetett és szt. Jeromost, kivel belső baráti viszonyban volt, a szentirás javításával és fordításával bizta meg. Tetemei az ardealini uton általa épített templomban nyugosznak. Az egyház szentei sorába vette fel és emlékezetét dec. 11-én ünnepli. Iratait (közöttük szt. Jeromoshoz irt leveleit, 40 kisebb költeményét) Ubaldini adta ki Rómában 1638., javított kiadását Sarazini tette közzé szintén Rómában 1754. (Damasusról irt: W. Rade, Damasus, Bischof von Rom, Freiburg 1882).

2. D. (családi neve Poppo), bajorországi születésü, brixeni püspök volt. II. Kelemen pápa halála után (1047) III. Henrik császár pártfogása alatt Rómába ment, hol meg is lett választva, de nem foglalhatta el azonnal székét, mert az ellenpápa, IX. Benedek, csak 1048 jun. 24. hagyta el az örök várost, mely napon D. meg is koronáztatott. Megh. Prenesteben 1048 aug. 9.

Forrás: Pallas Nagylexikon