Dán nyelv és irodalom

A dán nyelv mai alakjában, melyben a ném. és angolszász nyelv befolyása nagyon jelentékeny, az izlandi nyelvjárás leánynyelve. A svédnyelvvel együtt az ó-északi-germán nyelv délkeleti ágát képezi. A norvég idióma nagyon eltér a dántól, inkább a svédhez áll közelebb. A selandi nyelvjárásból fejlődött a XIV. sz. vége felé a dán irodalmi és társadalmi nyelv. Fejlődésében főként két hatalmas befolyás érvényesült: a német nyelv és a latin nyelv befolyása. Első izben 1668. irta meg nyelvtanát Broby Eriksen, utána a nyelvtanirók egész serege következett. A dán nyelvben ezelőtt a német irásmodort, a német (tört) betüket használták, a főnevek nagy betüvel való irása mellett, ma a latin irásmodor van általában elfogadva ugy a tudományos, politikai stb. művekben, mint a költői műveknél. Az anyagnevek nagy betüvel való irását azonban még nem igen vetkőzték le. Ortografiájuk különben zavaros. Máig nem sikerült a többi skandináv nyelveknek egyöntetü ortografiát alkotni. A dán nyelv saját ortografiája miniszteri rendelet utján van hivatalosan szabályozva. E szabályozás p. a kettős magánhangzókat (aa, ee, ii) eltörölte. A Berlingske Tidende azonban még ma is a régi modor szerint a leghajlékonyabb, bár nem olyan kellemesen hangzó, mint a svéd. Két fődialektus különböztethető meg benne: a dán kontinentális és a dán szigeteken élő nyelvjárás. A dán nyelvben szigoruan megkülönböztetendő az ünnepélyes szónoki, szinpadi nyelv a közönséges társalgási nyelvtől. A dán nyelvtanok az előbbit tanítják, de ennek használata a mindennapi társalgásban nevetséges, sőt olykor fenhéjázó szint kölcsönöz a beszédnek. Az abéce 28 betüből áll. A nyelv maga e század elejétől rendkivüli mértékben tisztult, gyarapodott, olyan irók és nyelvbuvárok állván a nyelv emelésére megindult mozgalom élén, mint Petersen (Bidrag til den danske Literaturs Historie) Aasen J. (Det norske Folkesprogs Grammatik); a dán akadémia nyelvtudósai (Dansk Ordbog); ujabb időben Bruun C. F. (Kitünő monográfiái közül legemlítésreméltóbb: Om Akcenten eller Tonefaldet i danske Ord), Schneckloth K. A. (Dansk Sproglaere) stb. A dán nyelv fejlődésének kimerítő, teljes történetét legkitünőbben Petersen két kötetes munkája tárgyalja (Det danske, norske og svenske Sprogs Historie).A dán irodalom egész a XVI. sz.-ig alig mutat fel számbavehető termékeket. A legrégibb maradványok, a nép korában élő hősmondákon kivül Logland Péter egyházi énekei, miket Thomano János gyüjtött össze. A középkori törvénygyüjtemények szolgáltatnak egy másik nemű irodalmi emléket ez időből. A XVII. és XVIII. sz.-ban a német iskolák (Opitz) hatása érvényesült nagy mértékben. Ez időből, mint irodalomtörténetirók és a szépirodalom művelői nevezetesebbek: Arreboe A. Ch. (1587-1637) mint didaktikus, Sehested J. St. (megh. 1698.) mint leiró, Kingo Th. (1634-1703) mint lirikus, Helt W., mint népköltő, Bording A. (megh. 1677), Sorterup J. J. (megh. 1742.) mint szatirikusok. Érdemök főként a nyelv fejlesztésében, s a versalak tökéletesbbítésében áll.Holberg Lajossal (1684 v. 85-1754) kezdődik a tulajdonképeni uj dán irodalom. Tisztította, simította a nyelvet és nemcsak magának az uj dán szinműirodalomnak, de általában a skandináv drámairodalomnak alapvetője. Hazája nemzeti szinészetének alapját vetette meg mély, igazi humora (Danske Skueplads). Komikus hőskölteménye: Peder Paars igazi jeleit viseli magán a komikum muzsájának. Latin nyelven megirt szatirikus regénye: Klimius Miklós földalatti utazása (dán nyelvre fordította Baggesen) Swift Gulliver-jével egyértékü. Költészetét bizonyos nyers, de őszinte guny jellemzi; kedélyes bonhómia sugárzik felénk soraiból; mindig poétikus, sohsem köznapi. Mint történetiró, Dánia és Norvégia történetét irta meg szépen. Főérdeme az igazi nemzetiesség. Kortársai közül nevezetesek: Falster Ch. (megh. 1752.) (szatirikus rajzok), Tullin B. Ch. (megh. 1765.) (elegikus, didaktikus, episztolográf).Magasabb fejlődés EwaldJánossal (1743-1781) következett be. Mesterileg használta hazája nyelvét, el tudta találni az emberi szenvedélyek, az öröm, a fájdalom legigazabb hangját. Főként lirikus, drámai műveiben is a lira legerősebb oldala. Vigjátékai finom humorral és élccel telvék. Hires nemzeti dala (Keresztély király ott állt az árbócnál ...) azok közé a szerencsés költők közé sorozta, kiknek neve népeik emlékében halhatatlan marad. Szegényül élt, nyomorban halt meg. (Samtlige Skr. 1780-81, 4 köt.) A dán szomorujáték alapvetője. Hozzá csatlakoznak, mint kotársak: Samsöe O. J. (1759-1796: Dyveke) és Sander L. Ch. (Niels Ebbesen). Legkiválóbb követői közül Wessel J. H. (1742-1783). Zseniális vigjátékiró. Kjaerlighed uden Strömper (szerelem harisnyák nélkül) cimü vigjátéka maró gunnyal ostorozza a francia tragédiák dagályos páthoszát. Tehetséges kortársak még: Heiberg P. A. (Heckingborn stb.), Rahbeck K. L. Tode F. C. (megh. 1806.), Oluffen D. Ch.., Falsen E. (megh. 1808. Kitünő dalműveket irt), Thaarup Th. (megh. 1821). Ez időből, mint lirikusok, szatirikusok és didaktikusok nevezetesek még: Weyer N. (megh. 1788), Storm E. (megh. 1794.)Bruun T. Ch. és Bruun M. C., Guldberg F. H., Zetlitz J., Lund E., Friman C., Smith J., Hjort V. Ch., Hertz J. M. először alkalmazta a dán költészetben a hexametert «Det befriede Israel» dán nyelvü epikus költeményében. Pram Ch. (Staerkodder) ős-északi mondaanygot dolgozott fel romantikus-epikus modorban.Wessel halála után egész a mult század végeig, sőt századunk elején számbavehető emelkedés a dán irodalomban nem volt. Uj korszak Baggesen Jánossal (1764-1826) következett be. Dánia egyik irodalmi korszakában sem annyira szembetünő a német befolyás, mint ebben (Klopstock, Wieland). Baggesen nagytehetségü, de zavart, ingadozó lélek volt. Egyszer nemzeties, másszor idegeneket utánzó. Egyszer lirikus, másszor bölcsész, majd politikus. Majd dánul, majd németül irt. E határozatlansága okozta, hogy sem a német, sem a dán irodalomban a tehetségét megillető magaslatra nem jutott. A költészet minden nemében megkisérlette erejét, de sokszor meglátszik művein az utánzás. Még legjobbak komikus elbeszélései; Komiske Fortällinger, Eventryer og kom. Fort. A stil bája teszi ezeket kiválókká. Dalainak és leveleinek (Digte, Poet. Episteler) a nyelvezet simuló, könnyed volta, üdesége biztosít maradandó helyet hazája irodalmában. Mint dalműiró is működött; e tekintetben jelentéktelen (Holger Danske), annál kitünűbb prózairónak mutatta magát: Digtervandringer i Europa (4 köt.) művében. Élete végén gyülöletes polémiába keveredett azzal, a ki a tőle megkezdett, de tovább vinni nem tudott irányban uj korszakát teremtette meg a dán irodalomnak Öhlenslaeger Ádámmal. Öhlenslaeger Ádám született 1779-ben, meghalt 1850-ben, mint a kopenhágai egyetem esztétika-tanára. A német irodalomban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Gazdag lirai, elb. és drámai tehetség. Költői reformtörekvéseit az ó-északi irodalmi kincsekre támaszkodva iparkodott érvényesíteni. Költeményei, románcai tárgyául az ó-kori mondakört és hősmondákat választotta. (Műveit l. Öhlenschläger alatt.) A ném. irodalom művelése korán felkeltette benne a törekvést arra, hogy az akkor honában divó francia irodalom nyomása alól felszabadítsa a dán irodalomat, anélkül azonban, hogy az akkori német romantikusok hibáiba esett volna; Drámái, lirai művei, novellái egyaránt magukon viselik a nagy tehetség nyomait, komikuma azonban kissé száraz. Műveiben a nemzeti szellem, a szabadság hangja beszélt kortársaihoz. legnagyobb vetélytársa Grundtvig Severin N. F. volt (1783-1872); lirai és történeti tárgyu költeményeiben mély felfogása nyilvánul az ó-északi szellemnek (Kvödlingar, Roscilde Rim) mitologiai és archeologiai munkái a legkiválóbbak közé tartoznak. Ez időben Ingemann B. S. (1789-1862) tünt ki bájos, érzelemmel telt lirájával, valamint lelkes nemzeti dalaival, mik közül a legszebb a dán zászló (Danebrog) dala. Sokáig ő volt a dán nemzet legkedveltebb regényirója és sok tekintetben még ma is az. Igazi drámai költő Heiberg J. L. (1791-1860), ki nagy lirai tehetség jelei mellett kezdetben a Calderon romantikája alapján állt, később azonban mint vaudeville-iró találta meg igazi hivatottságát. E nemü művei egyrészt nemzeties jellegükkel, másrészt remek jellemfestéseikkel ellenállhatatlan elragadtatásba ejtették kortársait. (Műveit l. Heiberg a.) Kiváló dráma- és regényirók még: Hauch Carsten (1791-1872), Bredahl Ch. (1784-1860), (Dramatiske Scener, melyekben szinte Shakespeari szellem nyilatkozik meg), Hertz H. és Staffeldt S., ki a plátói életelveket öntötte világos, könnyen érthető dalokba. Kiváló irónő volt Gyllenborg-Ehrenswärd asszony (1773-1856). Mindezeket tulszárnyalta AndersenH. C. (1805-1875). Dalai mély bensőségüek, ábrándosak, gyöngédek. Műveiben nincs meg az a sokszor nyers, de mindig egészséges, skandináv szellem, hatalmas szárnyalás, de annál kedvesebb, bájosabb minden sora. Sokszor többet akar, mint a mennyire képes. Legtöbbre ment a regényirás terén. Legjobb regénye: «O. T.» (Odense Tughtus). Dicsősége fénypontját mint meseköltő érte el. Ezekben minden sora a legszeretetreméltóbb költőt mutatja, és messze fölötte áll kortársainak. Jeles kortársai voltak Winther Ch. (1796-1876.) és Paludan-Müller (1809-1876). A Rahbeck megalapította novellairodalom a már említett Gyllenborg sszonyon kivül jeles művelőt lel Kruse L.-ben; majd Blicher St. (1782-1848), Biehl Ch. Lindenkrone L. és mások szereztek maradandó érdemeket a novellairodalom körül. A művészet magasabb követelményeinek megfelelőn Bergsöe V. művelte a novella-irodalmat, kinek novellaciklusai az ujabb dán irodalom legkitünőbb dán termékei közé sorozhatók. Kitünő irók még e téren: Holst H. P., Aarestrup E. és Lembke E., ki Shakespearet fordította le hazája nyelvére.Ez időben, ugy a politikai, mint társadalmi életben bekövetkezett események (1850-1870-ig) odahatottak, hogy Dánia kizárólag a skandináv költészet zászlója alá állt, megvetve minden mást, elfordulva az addig oly igen felhasznált német irodalomtól. Ez akció természetszerüleg megszülte a visszahatást. Mikor már tulságig ment a skandináv irodalom erejének, hatalmas voltának dicsőítése, mikor az irodalmi sovinizmus tetőpontjára ért, Brandes György volt az, ki ez áramlattal szembeszállt. (Bőv. l. B. a.) 1871-72 telén tartott fölolvasásaiban (A XIX. sz. irodalmának főbb irányai) bebizonyította népének, hogy e szükséges reakciót már átélték Európa nagy államai. E fölolvasások oly ingerültséget keltettek ellene, hogy jónak látta hazájából eltávozni; külföldön (Berlinben) Brandes Eduarddal, öccsével együtt kiadta: Det nittende Aarhundrede lapját, melyben elszánt bátorsággal küzd tovább. Rövid idő alatt iskolát teremtett maga körül.Legkiválóbb tanítvány a Brandes iskolájának Jakobsen J. P. (1847-1885). Hatalmas befolyást gyakorolt tolla minden ujkori dán iróra; minden, amit irt, szinte vérévé vált az ifjabb generációnak. Mély költészet, szingazdagság, a hangulatok megragadó festése, az ellentétek mesteri szembeállítása jellemzik tollát. Kezdetben Darwin elméletének volt egyik előharcosa. Lefordította Darwin műveit dán nyelvre. 1873. irta meg: Aperçu systématique et critique sur les desmidiacées du Danemark cimü értekezését. A fiatal természettudós azonban korán megtalálta a tehetségeinek megfelelő utat. Első novellájától (Mogens) kezdve, az utolsóig (Fru Föns) dicsősége folyton emelkedett. Regényei Fru Maria Grubbe, Niels Lyhne igazi gyöngyei, utólérhetetlen remekei a dán irodalomnak. Művei közül nem egy magyar nyelven is megjelent. Igy a Fővárosi Lapokban Mogens, Fönsz asszony; ugyancsak az Élet I. évfolyam 7. Dr. Lázár Béla tanulmánya Jacobsenről. Valamint 1891-ben Elemzés és mesemondás cim alatt szintén ő róla. Mellette Drachmann Hjerholt Holger válik ki a jelen dán irók közül (szül. 1846). Mielőtt hazája egyik legünnepeltebb költőirójává lett volna, tengeri képek festője volt. Vonzalmát a tenger iránt mindig megőrizte. Neve ma is a «tenger költője». D. kezdetben egyike volt a Brandes megindította mozgalom vezérfiainak, késóbb azonban szakított e párttal, bár Brandessel magával nem. Költői egyénisége az összes dán költők közül kimagaslik. Megérti a dán nép gondolkodásmódját és ugy tükrözteti vissza műveiben, mint senki más. Művei közül legismertebbek: Derovre fra Graensen, Tyrkisk Rococo, Esther, Tengeri és tengerparti történetek. Ez utóbbi magyar nyelven Dr. Baján Miksa fordításában (Budapest, 1893). Szeretetreméltó költői egyéniség Shandorph S. Brandes György fedezte föl benne az irói tehetséget. Nagy tehetséggel, igazi virtuózitással festi a seelandi parasztok életét és a nagy városok kicsinyes gondolkodásu nyárspolgárait. Kiváló művei: Kjaerlighed paa Trommesalen, Thomas Fris"s historie stb. A fiatalabb irók közül Bang Hermann válik ki, inkább excentrikus egyéniségével, mint mélységével. A dráma-irodalom főképviselője Brandes Eduard (Gyngende Grund, Laegemidler stb.). Mellette Nansen Peder említhető még, kitől joggal várhat sokat a dán irodalom.Ugy a szépirodalmi, mint a tudományos irodalmi téren Holberggel következett be uj korszak. Ő irta meg először népszerü nyelven Dánia történetét (Danmarks Historie). Nyomában a történelemirás terén kitüntek: Gram H. (1685-1748) és Langebäck J. (1710-1775). Suhm Fr. (1728-1798); Eilschow Ch. F. (megh. 1750) a bölcsészeti tanokat igyekezett népszerüekké tenni. A teologiai téren Grundtvig szerzett érdemeket, valamint Mynster Peder (1775-1850). Martensen H. L. Den christelige Ethik műve, messze hazája határain tul is ismertté tette irója nevét. A tulajdonképeni filozofia leghivatottabb művelői egyike Sibbern Ch. (1785-1872) volt, ki mint költő is elég jelentékeny nevet vivott ki magának. Kivüle Nielsen Rasmus tünt ki e téren. A természettudományokban Örsted H. Chr., a villamdelejesség felfedezője, - Forschhammer J. G., Steenstrup J. és Schouw Fr. a nevezetesebb egyéniségek. A régészet terén Müller P. E. (1776-1834) és Magnusson (1791-1846) váltak ki. A nyelvbuvárlás szakában Petersen M. N. (1781-1862) szolgáltatott kitünő műveket, kivüle Thomsen Christian (1785-1865) és Worsaae J. (szül. 1821) említésre méltók. Az ujabbkori történetirók közül nevezetesebbek: Werlauff Ch. (1781-1871), Allen K. F. (1811-1877, De tre nordiske Rigers Historie 1497-1537). Az irodalomtörténet terén, annak már említett művelőin kivül, Nyerup L., Rahbäck. Thortsen, Overskou, stb. tüntek ki.Hazánkban nagy érdekkel foglalkoznak e magvas, igazi költői szépségekben gazdag, erőteljes irodalommal. A külföldön már régebben egész külön irodalom támadt a skandináv szellemi termékek körül, különösen oly nagy alakok felléptével, mint Björnson, Ibsen, a svéd Strindberg stb. Franciaországban legujabban irodalmi és művészi egyesület alakult, mely az északi drámairók műveit ismerteti és terjeszti. A szomszédos Ausztriában a skandináv irodalomban (beleszámítva ebbe az izlandit is) egyik legkiválóbb, leghivatottabb művelője Poestion J. C., kinek alapos tudással és tárgya iránti meleg szeretettel megirt kritikái és biográfiái kitünő tájékoztatókul szolgálnak a skandináv irodalommal bővebben megismerkedni akaróknak. A skandináv irodalom egyik legkiválóbb művelője nálunk Dr. Heinrich Gusztáv egyet. tanár (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon