Dankovszky

Gergely, magyar nyelvész és természetbuvár, szül. Morvaország Teles nevü városában 1782 febr. 16., megh. Pozsonyban 1857 dec. 6. A bécsi egyetemen a hittudományokban és az arab nyelvben képezte ki magát; utóbb hazánkba jövén, Révai utmutatása szerint elsajátította a magyar nyelvet. Azután állandóan letelepedett Magyarországban s előbb Győrött, majd meg Pozsonyban a görög nyelvet adta elő. Leginkább arról ismeretes, hogy a magyar szókincsnek legnagyobb részét minden áron idegen, kivált szláv nyelvekből akarta magyarázni, továbbá, hogy a régi görög nyelvet a szlávság legközelebbi rokonának akarta bizonyítani. Egyébiránt sok becses anyag van műveiben. A főbbek ezek: Magyaricae linguae lexicon critico-etymologicum (Pozsony 1833-36), melyért V. Ferdinánd király aranyéremmel jutalmazta. A magyar nemzet maradéki az ősi lakhelyeikben (u. o. 1826); A magyar nemzet ősi neve, valódi eredete és székhelyei (u. o. 1825. latinul); A magyar alkotmány eredete, a nemzet bölcsője és különböző székhelyei (1826); Homerus Slavicis dialectis cognata lingua scripsit (Bécs 1829).

Forrás: Pallas Nagylexikon