Debreceni zsinat

mely 1567 febr. 24., 25. és 26. napjain tartatott, arról a három nagyfontosságu munkálatról nevezetes, melyeket Melius Péter készített ugyan, még pedig bizonyosan a zsinat előtt, de amelyek mindamellett is a zsinat munkálataként bocsáttattak azután közre. Miután a már elfogadott genfi hitvallás ünnepélyes megerősítése mellett, még befogadták a másokdik helvét hitvallást is, szükségét érezték egyuttal annak is, hogy a mindinkább fenyegető unitárius mozgalmakkal szemben hathatósan hangsulyozzák ellentétes, orthodox véleményüket, sőt nemcsak, hanem hogy egyházukat már most mint önálló testületet szilárd alapon szervezzék s az egyházi fegyelem és rendtartás módozatait határozottan megállapítsák. A zsinat munkálatai, melyek az általok kitüzött valamennyi irányban igen nagy befolyást gyakoroltak s roppant tekintélyre tettek szert, a következők: 1. «Brevis confessio pastorum ad synodum Debrecini celebratam convocatorum». Melius ezt János Zsigmondnak ajánlta jun. 25. kelettel. 2. «A Debrecenbe összegyült keresztény prédikátoroknak igaz és szentirás szerint való vallások». Ugyancsak Melius ezt a debreceni, nagyszombati, kassai és nagyváradi kereskedőknek ajánlotta. 3. Articuli ex verbo dei et lege naturae compositi». Ez első egyházi törvénykönyvből Gönczi György 1591. kivonatot is készített, mely «Articuli minores» nevet visel, az eredeti pedig «Articuli majores» néven ismeretes. Ennek érvényessége még a jelen században is el volt néhol ismerve. Magyarul kiadta a konfessziókkal együtt Kiss Áron «A XVI. században tartott magyar ref. zsinatok végzései» között (Budapest 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon