Delelés

(kulmináció), az asztronómiában valamely csillag átmenete a délkörön. A Nap delelése e szerint a (valódi) délre esik. Felső és alsó delelést szokás megkülönböztetni; az első az északi féltekén a meridiánnak a pólustól délre, utóbbi északra fekvő felében történik olymódon, hogy a felső D. minden csillagnál, az alsó ellenben csupán a sarkkörüli csillagoknál észlelhető a horizon felett. A csillagoknak a D.-kor elért egyszersmind legnagyobb magasságát rendesen déli magasságnak szokás nevezni; megfigyelése kitünő eszközt nyujt a megfigyelési hely geogr. szélességének meghatározására, mert a csillag déli magassága (H) nyilván nem egyéb, mint az aequator magassága a horizon felett + a csillag magassága az aequator felett, azaz a deklináció (d). Az aequator-magasság ellenben a geografiai szélesség (j) 90°-hoz való kiegészítője. Innen a fontos képlet: H = 90°-j+d, mely a geogr. szélesség legpontosabb és legegyszerübb ismeretéhez vezet. Az égitestek delelését a meridián-csővel vagy a passage-csővel szokás megfigyelni, részint az idő, részint a megfigyelési hely és az égitestek helyzetének pontos meghatározása érdekében. Két csillag delelési idejének különbsége nyilván nem egyéb, mint azon idő, mely alatt a két csillag között fekvő aequatoriv a meridiánon áttolódik, tehát egyszersmind a csillagok rektaszcenzió-különbsége. És viszont, egy és ugyanazon csillagok két különböző megfigyelési helyén való delelésének helyi időkülönbsége a két hely közötti időben kifejezett hosszkülönbsége.

Forrás: Pallas Nagylexikon