Delille

(Delisle) Jakab, a franciák leghiresebb didaktikus költője, Montanier ügyvéd természetes fia (ezért Montanier-Delille is), szül. Aigneperseben 1738 jun. 22., megh. Párisban 1813 máj. 1. Virgil Georgicon fordításával lépett fel (1769). 1772. Voltaire ajánlatára megválasztották akadémikusnak, de fiatal kora miatt csak 1774. vették fel. Első önálló műve: Les jardins ou l"art d"embellir les paysages (Pár. 1782), de nem talált oly tetszésre, mint Virgil fordítása, amelyet később az Aeneis fordításával is szaporított (1804). 1794 óta Páristól távol élt és Svájcban való tartózkodása alatt irta L"homme des champs, ou les Géorgiques françaises (Strassb. 1800) c. költeményét, melynek tervezésével 20 évig foglalkozott. Hazája feletti bánkódásában irta La pitié (Pár. 1803) költeményét, mely tele van kedves, vonzó képekkel. Londonban fordította le Az elveszett paradicsomot (1805), azután visszatért hazájába s ott adta ki Trois regnes de la nature (1808) és La conversation (1812) c. költeményeit. D. főképen leiró költő, nyelve szónokias, és szép formája nem nyujt kárpótlást költeményeinek didaktikus józanságáért. Halála után jelent meg Le départ d"Éden (Par. 1815). Összegyüjtött munkái többször megjelentek (legjobb kiadás a Michaudé, Pár. 1824; 16 kötetben), 1820. jelent meg tőle Pope, Essay on man-jénak fordítása. Magyarul megjelent: A falusi élet. Szabadon fordította Kis János (Sopron és Pozsony 1825).

Forrás: Pallas Nagylexikon