Diagnózis

(gör.), az orvostanban a kórmeghatározás. Az orvos a D. megállapítása céljából a beteget vizsgálatnak veti alá s a talált eltéréseket, mint a betegség tüneteit összefoglalva, azokból alkotja meg a kórjelzést. Hogy azonban erre képes legyen, nemcsak a vizsgálati módszereknek kell teljes birtokában lennie, hanem még élénk ismerettel kell birnia az egyes kóralakok tüneteiről is. A leggyakoribb módja a D. felállításának az, hogy az észlelt tünetekből egy kórképre következtet az orvos s ekkor vizsgálja tovább, vajjon azon kórképnek többi tünetei is jelen vannak-e. Ha a tünetek kielégítők, ugy biztos lesz a D., különben csak valószinü. Vannak egyes tünetek, amelyek már magukban csaknem teljes biztonságot nyujtanak, ezek a patognomonikus tünetek, igy a köpet a tüdőgyulladásnál (D. e patella, a köpőcsészéből). Máskor csak ugy lehet egy bizonyos kóralakra következtetni, ha minden hasonlót kizárhatunk: kizárási D. v. differencialis D. Néha a gyakorlott orvos csaknem az első pillanatra felismeri a beteg baját, mindazonáltal az ilyen D.-ra támaszkodni nem szabad, hanem a beteget lehetőleg tetőtől-talpig meg kell vizsgálni, mert a legtöbb téves D.-nak a hiányos vizsgálat az oka. A D. alapját képező vizsgálatok elseje a pontos anamnezis (l. o.), amely a beteg szubjektiv tüneteivel is beszámol, azután következik az objektiv vizsgálat, amely fizikai, kémiai, optikai stb. segédeszközökkel rendelkezik a kopogtatás- és hallgatódzásban, a váladékok, esetleg szövetrészletek kémiai és mikroszkópos vizsgálatában, továbbá a különféle tükrökben, amelyekkel különben nem látható testrészleteket világíthatunk meg, stb. A fizikalis D. eszközei a betegen tehát a megtekintés (inspectio), a tapintás (palpatio), a mérés (mensuratio), a kopogtatás (percussio) és a hallgatódzás (anscultatio). Érzékszerveink közül az izlelést nem vesszük segítségül, mig a szaglás több tekintetben nyujt utbaigazítást. A D. az orvos egyik legnehezebb feladata s nemcsak nagy jártasságot és tudást, hanem leleményességet is kiván, a helytelen D. meghiusítja a gyógyítást.

Forrás: Pallas Nagylexikon