Diós-Győr

(Diósgyőr), nagyközség Borsod vm. miskolci j.-ban, (1891) 999 házzal és 6537 lakossal, közte 4777 magyar, 648 német és 1074 tót. Miskolccal vasut köti össze; van posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, ipartestülete, iparostanonc-iskolája; állami jószágispánság. D. a Szinva völgyének alsó részében, hegyektől övezve fekszik: hajdan fallal övezett város volt; most sok diszes kincstári épület van benne. Lakói földműveléssel, mész- és gyümölcskereskedéssel foglalkoznak. D. mostani jelentősége iparvállalataiban rejlik. A községtől K-re van a D-i nagy állami vas- és acélgyár, mely 1880. a közmunka- és közlekedési (most kereskedelmi) miniszterium alá jutván, a m. kir. államvasutak gépgyárának igazgatósága alá helyeztetett; azóta teljesen átalakíttatott és megnagyobbíttatott. Magában foglal Bessemer-acélgyárat, Martin-acélgyárat, kavarópestet és 2 hengerművet, sinkészítőműhelyt, szög- és csavargyárat, öntő- és gépműhelyt s 2 téglagyárat. E nagyszerü vállalat 1891. évi termelése volt 235866 q acélgyártmány (1881 11460 q) közte 204458 q acélsin, továbbá 97101 q vasgyártmány (1881 40360 q), 13111 q különféle vasöntvény (1881 6240 q), 26469 q tüzálló tégla, cséve, kagyló és 1549490 drb. géptégla. A gyár leginkább a saját bányáiban termelt barnaszenet használja fel; e bányák a gyárteleptől ÉNy-ra vannak. D., Varbó és Parasznya községek határában s a gyárteleppel keskenyvágányu vasut köti össze, mely a gyári munkások szállítására is van berendezve; e vasut a Wiesner-táró és Pereces-telep közt 2,3 kméter hosszu alaguton megy át. A bányákat 1858-ban tárták fel, mostani területük 22000 ha; 1891. évi termelésük 1664514 q barnaszén. Az egész ipartelepen 2249 munkás (1881 csak 1138) dolgozik, közte 1514 mesterember és 735 napszámos; e számból a szénbányákra 459 munkás esik. A gyártelep és a bányák összes értéke 4,3 millió frt. anyagkészlete 2 millió frt. 1891-ben évi tiszta üzleteredménye 855796 frt. A munkások nagy külön munkástelepen laknak, ahol iskola, fürdő stb. van. - D. másik nevezetes iparvállalata a Kolba Károly tulajdonában levő papirgyár, mely kitünő minőségü merített papirt készít tiszta rongyból (40 munkás). Említést érdemel még a D.-i vár melletti Tapolca fürdő, vize 22,5° C. langyos tiszta hévviz, mely 2 tükörfürdőt táplál; ezenkivül 5 kettős kádu fürdőszoba s néhány lakószoba van a fürdőben. Tulajdonosa D. község.

D. vára a hosszura nyuló község déli szélén, a fürdő mellett van; 4 tornyu romjai ma is imponálnak. E helyen már a honfoglalás idejében volt (valószinüleg avar eredetü) földvár; később a magyar királyoknak volt itt váruk, melynek neve még a XIII. században is Nagygyőr volt s csak utóbb kapta az itt bőven termő dióról a D. nevet. 1252-ben Mária királyné, IV. Béla neje, lakóhelyül választotta D. várát. A XIV. század elején az Ákos-nemzetség Erne-ága birta (1248-1271 közt kapta Erne bán). Erne fia, István nádor egészen ujra építteté, ugy, hogy egyideig ezért Ujvárnak is nevezték. De fiai 1317. föllázadván, elveszítették. 1319. I. Károly Debreceni Dózsának adományozta, de később más birtokokért visszacserélte. 1341-ben már a királyé volt. Ettől kezdve királyainknak, kivált Nagy Lajosnak kedvelt mulató helye volt. 1369-70. huzamos ideig tartózkodott itt. 1381-ben itt irta alá a torinói békekötést. 1387. országgyülés volt itt. Zsigmond király pedig 1412. itt intézkedett a német birodalmi ügyekben itt kötött szövetséget a bajor hercegekkel. Ugyanő 1439. a várat nagy uradalmával együtt zálogba adta nejének Cilley Borbálának. Mátyás király és Mária (II. Lajos neje) gyakran tartózkodtak itt és a vár körüli erdőség (Uppony-erdő) gyakran voltak nagy vadászatok szinhelye. 1522. II. Lajos nejének, Máriának ajándékozta. I. Ferdinánd alatt Balassa Zsigmond volt D.-vár birtokosa és 1540. Ferdinánd a várat minden járulékával együtt Balassa Zsigmond és neje Fáncsy Borbála és fivérei nevére iratta 2000 aranyforintért. l569. az egész uradalommal együtt Perényi Gábornak adományoztatott; halála után enyingi Török Istvánnak és nejének adatott át. A Török-családtól a Tybold, majd a Haller-családra szállott. 1703. a királyi kincstár visszaváltotta; 1743. 100000 frtért gr. Erdődy Gábor egri püspöknek és gr. Butlernek, mint Almásy János és Fáy László teljhatalmu képviselőinek adatott át. D. közelében hajdan pálos-kolostor volt; ezt István nádor borsodi gróf és neje 1303. alapította, és Erzsébet királyné és fia I. Lajos megnagyobbította. 1526. I. Ferdinánd kapitánya, Serédy Gáspár a kolostort felgyujtotta, a szerzeteseket szétüzték és birtokait idegenek foglalták el. 1550. a kolostort végkép feldulták és abba csak adminisztrátorok neveztettek ki. 1620. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a kolostor javait 1300 frt-ért Rákóczy György nevére iratta. A XVIII. sz. elején a m. kir. kincstár visszevevén a D.-i uradalmat, III. Károly a pálos kolostort visszaállította; 1737. Szt.-Domonkos emlékezetére uj kolostor szerveztetett. Épületében most a kincstári tiszttartó lakik.

Forrás: Pallas Nagylexikon