Diszpozició

(lat.), elrendezés, beosztás, terv, javaslat, rendelkezés, hajlam, képesség. A retorikában az anyag elrendezése (l. o.), katonaságnál a terv, mellyel valamely menetet, hadgyakorlatot vagy ütközetet ki kell vinni; lélektanban a. m. kedélyhangulat, hajlam valamihez; orvostud. hajlam (vmely betegségre, l. Diatéris); jogtudományban valamely vagyonjogi tárgyról való rendelkezés, és pedig élők D.-ja eladás-vételnél, ajándékozásnál és halálesetére való D. a végrendelet; ezért D.-képesség a. m. ilyféle intézkedésekre való jog; államszolgálatban a D.-ba való helyezés ellentéte az aktiv szolgálatnak, s ideiglenes nyugalombahelyezést jelent. - D. a zenében rendesen az orgonára vonatkozólag használják, és pedig kétféle értelemben: 1. D. az orgona fölépítése előtt készítendő tervezet és költségvetés, melyben pontosan meg lesz állapítva az orgona egyes részeinek mennyisége és elrendezése; 2. kész orgonákra vonatkozólag D. a műnek teljes leirását jelenti, melyből kivehető a regiszterek, manuelek, csatlók s a t. mennyisége és minősége.

Forrás: Pallas Nagylexikon