Dokéták

Ezen közös névvel jelöljük mindazon eretnekeket, akik Krisztusnak csak látszólagos (docein) testet tulajdonítottak (ezért neveztetnek fantaziasztáknak is). A D. első nyomait már az aposztoli korszak végén Kis-Ázsiában fölleljük. Szent János apostol határozottan oly eretnekek ellen küzd, akik tagadják, hogy Krisztus emberi testet véve magára, jött e földre (V. ö. Ján. I. lev. IV., 2-3.; II. lev. 7); János tanítványai szt. Ignác (Ad Ephes. 7; Ad Trallian. 9-11; Ad Smyrn.1-7) és szt. Polycarp (Ad Phillip. 7) hasonló eretnekek ellen hangsulyozzák, hogy Krisztus valódi testben jött a földre, valóban született, valóban szenvedett és meghalt. A gnoszticizmus elterjedésével elterjedt a dokéta-tan is. Ez tulajdonképen nem is más, mint a keresztény eszmék beillesztése a gnosztikus tanrendszerbe. Eszerint minden anyagi dolog bünös és rossz; de ha ez áll, Krisztus nem vehetett magára testet, mert a test is anyagi, s igy nem is szenvedhetett. Hogy tehát a megtestesülést és megváltást beilleszthessék rendszerükbe, különböző elméleteket találtak fel: Krisztus csak látszólagos testben volt s igy csak látszólagosan szenvedett, vagy mások szerint Krisztus egy emberben lakozott s ez az ember szenvedett, vagy mások szerint Krisztus égi anyagból vett magára testet. A gnosztikus és manicheus tanok lassu elhalásával azonban eltüntek a dokéta-nézetek is. V. ö. Hilgenfeld, Ketzergeschichte des Urchristenthums, Hergenröther, Kirchengeschichte.

Forrás: Pallas Nagylexikon