Dom

(olasz: duomo, franc: dôme). Építészeti arányaik nagysága által kitünő templomokat, melyekben a megyés püspök vagy érsek széke áll és rendesen káptalannal vannak összekötve, tehát a katedralisokat D.-oknak is nevezték. A szó valószinüleg a latin domus (ház) rövidítéséből származik, mert a domus szót a középkor legelején különösen a templomnak, vagyis Isten házának megjelölésére használták. Némely archeologus a D. elnevezést a templomok homlokzatán sokszor alkalmazott fölirat: Deo Optimo Maximo kezdőbetüiből származtatja, mely föliratnak gyakran csak a kezdőbetüi voltak kiirva ily alakban: D. O. M. (l. o.). Ámbár minden katedrálist mondhatunk D.-nak, p. a «kassai dom», a bécsi «Szt. István dom», a «milanói dom» stb., mégis leginkább kupolás templomokat szoktunk e néven nevezni. Néha magát a kupolát is D.-nak hivják; igy p. az esztergomi bazilika D.-ja a. m. a bazilikának a kupolája. - D. mint cim l. Don.

Forrás: Pallas Nagylexikon