Drápa

az ó-északi költészet egyik legszebb megjelenési formája. Dicsőítő, győzedelmi, diadalmi ének. S káldok ezekben dicsőítették a fejedelmi személyek, királyok stb. tetteit. Később Krisztus, Mária s a szentek magasztaló énekei is ezt az alakot vették fel, bár a D.-k harcias zenéje a fegyvercsörgés, a féktelen diadalmi ujjongás hangja, nehezen egyezett össze a keresztény alázatosság énekeinek tartalmával. Mindig hosszabb költemény volt. A Kr. utáni IX. században nyert először tökéletes alakot. Virágzási ideje a 970 és 1100 közti időkre esik. Az ó-északi hősmondák legnagyobb része ebben az alakban maradt ránk. Versformája a dróttkvaett vagy a Runhenda vers (l. o.). A D.-t igazán ünnepélyes alakuvá a refran (stef) használata tette. A refrain különben, a versalakokban oly gazdag ó-északi költészet egyik legszebben, legtudatosabban alkalmazott ékessége. Vagy minden versszakban meg volt, vagy csak bizonyos számu strófák után. Szabályos részekre osztotta a költeményt. Legtöbbnyire a tartalomhoz mért általános gondolatot fejezett ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon