Életerő

A természetben minden erő vagy mint potenciális v. mint aktuális erő van jelen. Ezek egymásra átalakulhatnak. Az élő lényekben is az erő v. mint vegyileg kötött potenciális energia van jelen, vagy felszabadulva az élő szervezetben folyó anyagforgalom alatt, mint aktuális energia nyilvánul, mint ama test melege, mint általa kifejtett erőművi munka, v. végre mint azon molekuláris változás, mely az élő szervezet idegelemeiben lefoly. Az élőben felszabaduló, nyilvánuló erőt éppen ugy mérhetjük, mint a mekánikai erőt mérni szokás s azt kg.-okban is kifejezhetjük. A felnőtt ember szive által 24 óra alatt kifejtett erő p. átlag 83751,30 kg.-ot tesz. Vannak azonban tünemények, milyenek p. a fejlődés és a szellemi működés, melyeket a nem szerves testek észlelhető mekánikai erőiből megmagyarázni nem tudunk; ezek magyarázatára felvették, hogy az élő szervezetekben egy külön erő, az «életerő» uralkodik. Ez kormányozza és tartja fenn az életműködéseket. Az idegekben idegszellemek (spiritus vitalis) végezik az idegműködést; az izommunka az izmok egyes részeinek egymásra gyakorlott vonzó hatásának az eredménye lenne. A halál pillanatában az É. elszállna az elhalt testből és a fizika s kémia romboló erőinek adná át a tért. Hogy a régiek e feltevése hibás volt, ezt az utolsó ötven év alatt tett buvárlatok tapasztalatai minden kételyt kizárólag bizonyítják. L. Élet.

Forrás: Pallas Nagylexikon