Éloge

(franc. ejtsd: elózs) a. m. dicsőítő beszéd, magasztalás. A francia irodalomban e név alatt a szónoklat egy külön faja alakult ki, mely hires emberek jellemének és érdemeinek méltatásával foglalkozik. Formájára nézve beszéd- v. történelmi tanulmány, tartalmára nézve azonban magasztaló jellemzés, a jeles tulajdonok lelkes kiemelésével és a fogyatkozások kiméletes mellőzésével; gyakran az életrajzot pótolja, az emlékbeszéd gyakran hasonlít hozzá. Az É. XIV. Lajos idejében keletkezett s a francia akadémia pártolásával jó ideig nagyban művelték. Ez intézeten máig fenmaradt a hagyomány, hogy az uj tag elődjéről szóló éloge historique-kal foglalja el székét. V. ö. Elogium.

Forrás: Pallas Nagylexikon