Endocitózis

Az endocitózis az a folyamat, melyben egy sejt a környezetében található makromolekulákat, oldott anyagokat, szilárd részecskéket bekebelezéssel felveszi. A folyamathoz sejtvázra (citoszkeleton) van szükség, ezért kizárólag eukarióták képesek rá. Az endocitózis során a sejtmembrán betűrődik, majd lefűződik, így egy membránnal határolt terület, vezikula jön létre. Ezzel a külvilág egy darabja bekerül a sejt belsejébe, a citoplazmába. Szilárd sejtfallal rendelkező sejtek ezért képtelenek endocitózisra (kivéve a pinocitózist, ).
A lefűződött vezikula tartalma nem juthat ki a citoplazmába, hiszen membrán, gyakorlatilag sejtmembrán határolja. Néhány percen belül összeolvad egy ún. korai endoszómával, ettől kezdve az egész komplexumot endoszómának nevezzük. Utána történik meg a vakuoláris apparátus segítségével a felvett anyagok feldolgozása, mely az esetek döntő többségében lebontást jelent. Lebontás után a degradáció termékei (aminosavak, monoszacharidok stb.) már kijutnak a vezikulából (amit ekkor már lizoszómának hívnak), és felhasználódnak a sejt felépítő és energiatermelő folyamataiban, illetve esetenként, ha a körülmények és a sejt felépítése azt lehetővé teszi, raktározódnak.