Építészeti egység

az épületnek és annak egyes részeinek arányossága egy bizonyos egységül fölvett mérethez. Az antik görög és római, ugyszintén a renaissance-építészet oszloprendjeinek egységéül Vitruvius nyomán Vignola, Scamozzi és mások az oszlopnak alsó félátmérőjét, a moduluszt (lásd ott) veszik és ehhez arányosítják a többi építészeti részleteket. A csúcsives stilus É.-éül Henszlmann a Théorie des proportions appliquées dans P"architecture cimü művében a templom középhajójának szélességét (oszlop-tengelytől oszlop-tengelyig mérve) állapítja meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon