Az a folyamat, amelynek során a szervezetet ért külső v. belső ingerek ingerületté alakulnak, a központi idegrendszerbe
jutnak és ott tudatosulnak. Az evolúció folyamán a külvilág és a belső környezet ingereinek felfogására alkalmas neuronok
is kialakultak. Ezek a receptorsejtek. A különböző jellegű ingerek felfogására más-más receptorsejt differenciálódott. E
különböző receptorokban az ingerek hatására lényegében teljesen egyforma változás történik. Akár mechanikai, kémiai,
hő- vagy fényinger hatására jönnek ingerületbe a különböző receptorok, mindegyikben elektromos energiává alakul az
inger energiatartalma. Ez az energia jut az idegrendszer központjába, ahol speciális változás, érzet alakul ki. A fény a szem
adekvát ingere (amely a szemgolyót ingerületbe hozza), ott az adekvát inger hatására adekvát érzet alakul ki. Az
izomreceptorok nyomást v. fájdalmat érzékelnek. A nyomásérzékelők az izom összehúzódását és elernyedését érzékelik.
A fájdalomérzékelő idegvégződéseknek nincs adekvát ingerük, minden nagyobb intenzitású inger ingerületbe hozzá a
fájdalomérzékelő receptorokat. A helyzetérzékelő receptorok a gerinctelen állatokban üreges szervekben találhatók.
Ezekben speciális kristályok és szőrszerű nyúlvánnyal ellátott érzéksejtek vannak. A gerinces állatokban a
helyzetérzékelő szerv a belső fülben található. A hallóingerek felfogása is mechanikai receptorokkal történik. A
gerincesekben a hüllőktől kezdve a Cortiféle szerv tartalmazza a receptorokat. amely a belső fülben található csigában
van. A rezgés a külső hallójáraton át éri el a dobhártyát, melynek rezgése a középfülben található hallócsontokra tevődik
át. Itt a rezgés intenzitása felerősödik és a belső fülben levő folyadékra adódik át. A csiga csúcsa felé vándorló örvények,
hullámok keletkeznek, amelyek lengésbe hozzák a receptorsejteket tartalmazó hártyát, amely egy fölötte levő hártyához
súrlódik. Ez az érintkezés a hang rezgésszáma által meghatározott helyen történik, itt alakul ki ingerület. Az állatok kültakarója
receptorokban rendkívül gazdag. A gerincesek bőrében például a tapintó, nyomásérzékelő és fájdalomérzékelő
mechano receptorokon kívül hőreceptorok is vannak, ezek a hideg és a meleg ingereket érzékelik. A környezet folyékony
és gáznemú anyagainak érzékelésére a kémiai receptorok érzékenyek. A szagló receptorok a gázokat, gőzöket érzékelik, a
gerinctelenekben és a gerincesekben egyaránt megtalálhatók. Az ízlelő receptorok folyékony halmazállapotú anyagok
vegyi összetételét érzékelik. A fényérzékelés ugyanolyan fontos az állatok és az ember számára mint a vegyi érzékelés . Az emlősök és
az ember szemgolyóját három hártya burkolja. Az ínhártya elöl a szaruhártyában folytatódik, amely fénytörő közeg. Az
érhártya elülső folytatása a szivárványhártya, ami viszont fényzáró réteg. Csak a rajta levő pupillán keresztül juthat be fény
a szem belsejébe. A szivárványhártya mögött és előtt csarnokvíz található, a szemgolyó belsejében pedig elöl a
szemlencse, hátrébb pedig az üvegtest. A szemlencse változtatható fénytörésű. Az egészséges szemben a szemlencse
alkalmazkodásával mindig az ideghártyára esik a fénysugarak metszése, és így az itt kialakult ingerületek éleslátást
biztosítanak. Az ideghártya legfontosabb sejtjei a csapok és a pálcikák, amelyek a színlátás és a fény-árnylátás receptorai.
A receptorokban a fény elektromos potenciálváltozást kelt, amely ingerület formájában halad tovább. Az érzőműködés az
analizátorok működésének eredménye. A receptort, a befelé vezető ideget, majd pályát és az agykérgi központot
együttesen nevezzük analizátornak (idegrendszer, agyvelő). Az emberi érzékelés analizátorai közül a látórendszer a szemgolyóból
kiinduló idegrostokkal közvetlenül a talamuszba vezet, ahonnan az agykérgi nyakszirtlebenyben levő látókéregbe jutnak
az ingerületek. A hallás és a helyzetérzékelés analizátorai a belső fülből a nyúltvelőig együtt haladnak, innen a hallási
ingerületek a talamuszon keresztül a halántéklebenybe jutnak, a helyzetérzés ingerületei pedig a gerincvelőbe, a kisagyba
és a talamuszon keresztül az agykéreg falilebenyének elülső részébe, az általános érzőmezőbe. Ide kerülnek a
bőrreceptorok és az ízérzékelés ingerületei is. Az előbbieket a gerincvelőidegek juttatják a gerincvelőig, ahonnan a felszálló
érzőpályák viszik tovább az ingerületeket a talamuszon keresztül. Az ízérzékelés ingerületeit viszont agyidegek juttatják a
nyúltvelőbe és innen szintén a talamuszon keresztül tovább az agykéreg felé. Egyedül a szaglás ingerületei nem jutnak be
a talamuszba, hiszen a szaglóideg közvetlenül a nagyagyba vezet. A talamuszban és a nagyagykéreg érzőközpontjaiban
úgyszólván minden receptorsejtnek külön-külön képviselője van. A végleges érzet azonban fokozatosan alakul ki végül
olyan kérgi mezőkön, ahol már nem ilyen pontszerű a receptorok képviselete. Az érzékelési folyamatoknak számottevően nagy
része nem öröklött, hanem tanult jellegű. Ilyen a látásban a mélységfelismerés, a térbeni látás, az alakfelismerés v. a
hallásban a hang irányának érzékelése.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Magyar
Angol
Német