Étólia

(gör. Aitólia), Epirusz és Tesszália után a régi Görögország legnagyobb hegyvidéke (4775 km²), a legnagyobb görög folyótól, az Acheloostól (most Aszpropotamosz, szőke folyó, sok iszapja miatt) délkeletre, a Tymphrestos (most Veluchi, 2319 m.) és a Korax (m. Vardusia. 2495 m.) hegyektől délnyugatra. A déli részt, a Trichonis tó körül és a mostani patraszi tengeröböl észak partjain elterülő laposabb vidéket Ó-Étóliának (Ait archaia), az északi nagyobb erdős hegyvidéket pedig, mert legkésőbb jutott a görög művelődés hatáskörébe. Uj-Étóliának (Ait. epiktétos) nevezték. Középen emelkedett az étól szövetség vallási gyüléseiről elnevezett Panaitolion hegység (talán a mostani Kyra Viena). A keleti részek folyói az Ellenos (Fidarisz) és a Daphmos. Ó-Étólia őslakói a monda szerint a kuretek voltak, kiket aztán az Élisz felől betört leleg származásu étólok Akarnániába üztek. Az étólokhoz csatlakoztak még a beociai hiantok és az éolok, akikről Pleuron és Kalydon városok környékét később is Éolisznak (Aiolis) nevezték. Az északi hegyekben számos apró illir törzs pásztorkodott és üzte a rablást. Ezen nyers népek a görög történelemben csak Nagy Sándor halála után kezdenek jelentékenyebben szerepelni. A lamiai háboru idején (322) megalakul az étól-szövetség, mely gyüléseit Kr. e. 218. Thermonban (most Paleo-Bazar), utóbb Naupaktoszban, majd a maliszi Herakleia, Hypata és Lamia városokban tartotta s tagjaihoz számította Lokrisz, Fókisz, Akarnánia, Tesszália, Arkádia, továbbá Kephallenia és Keosz szigetek, a távol fekvő Chalkedon és Lysimacheia városok lakóit. Majdnem folytonos harcban állott az étól-szövetség az acháj-szövetséggel és a makedonokkal, különösen III. Fülöppel, s ellenök 211. a rómaiakkal is szövetkezett azon reményben, hogy igy majd elnyerheti a hegemóniát egész Görögország fölött. De a rómaiak ismételten kibékültek ellenségeikkel, s az étólok reményükben csalódva, 194. a rómaiak ellen a szir Antiochos pártjára keltek. A termopilei vereség (191) után a rómaiak föltétlen hódolatot követeltek a békét kereső étóloktól, mire ezek kétségbeesett küzdelemre szánták el magokat. A rómaiak támadása saját földjükön, és Antiochos ujabb vereségei megtörték őket s az étól szövetség fölbomlott (189). A harmadik macedón háboruval kapcsolatos étól mozgalmakat a rómaiak vérbe fojtották (167). Elnéptelenedve, kifosztva jelentéktelenségbe sülyedt. Provinciai szervezetet (Holm, Griech, Gesch. 1894 IV.) Görögország nagy részével együtt É. is csak a császárság korában nyert. Nagy Konstantin É.-t az Epirus nova prvinciába osztotta be. É. az uj Görögországban Anarnániával képez egy nomoszt (kerületet). V. ö. Brandstäter: Die Geschichte des ätolischen Landes, Volkes und Bundes, Berlin 1894; Bazin: L"Étolie. 1864.

Forrás: Pallas Nagylexikon