Fáklyatánc

a tüz isteni tiszteletén alapszik. A tüztisztelet (l. o.) a pogány vallásokban nagyobbrészt a nap tiszteletével függ össze, melyet többek közt a téli és nyári napforduló időszakában hegyeken meggyujtott tüzekkel ünnepeltek. Utolsó maradványai e pogány kultusznak azon tüzek, melyeket hazánkban is néhol karácsony v. ujév éjjelén, sok helyt pedig Sz. János-nap estején szokás hegyeken meggyujtani. Sok helyt nem gyujtanak tüzet, hanem a fiatalság fáklyaforma égő szalma- és gallytekerccsel járja be a határt. E régi pogány tüztiszteleten alapuló szertartások utolsó maradványai közé tatozik az a F., melyet a porosz uralkodóház tagjainak házassága kötésekor a miniszterek járnak, kik az esketési nap estején gyertyát kezükben tartva menuett-lépésben a menyasszony körül táncolnak, mire aztán a page-oknak átadva a gyertyákat, azok a fiatal párt hálószobája ajtajáig elkisérik és ott a főudvarmesternőtől átveszik a miniszterek számára a menyasszony egy-egy harisnyakötőjét, azaz néhány rőfnyi selyemszalagot, melyre a fiatal pár cimere és monogrammja van himezve.

Forrás: Pallas Nagylexikon