Falfestmények

. Hazai régi F.-eink között a székelyföldiek egy egész külön csoportot képeznek tárgyuk, festési modoruk és idejük tekintetében, ugy hogy a magyar falfestészetnek a Székelyföld egy egész külön fejezetét adja.

Nagyrészt a XIV. sz.-ból eredő székely, templomi falképek többnyire magyar tárgyuak, nagyon egyöntetü kompozicióval és azonos festési technikával (fehér, fekete, vörös, sárga szinekben) készültek. Az eddig fölfedezett és legalább rajzban az enyészettől megmentett templomképek között csak egynek van minden kétséget kizáró évszáma. Ez a derzsi, jelenben unitárius templom, melynek Pál apostol megtérését ábrázoló képén egy zászló felirata igy hangzik: «hoc op. fecit d. pingere seu preparare mag. Paul. fili. stephani d. ung anno dm. mm. CCCC o. X. nono, scriptum scribebat et pulchram puellam in mente tenebat». Tehát 1419 az egyedüli biztos évszám Székelyföldről, bár sok képnél a ruházat, fegyverzet és az alakok csoportosítása sokkal régebbi kor műizlését és divatját tárja elénk. A székely templomok elengedhetlen falképe első sorban a szent László legenda, a következő jelenetekkel: a cserhalmi ütközet rohanó dárdás magyarok és nyilazó kunokkal, a leányt rabló kun üzése, a király és kun birkózása, a kun lenyakazása, a leány ölébe hajtott fejjel nyugvó király. E képek teljesen elénk tárják a XIV. sz. kun viseletét, mely a későbbi magyar díszruhának alapja volt. Legrégibb, még románkori templom volt a sepsi-bessenyői, északi falán a László-legenda alatt négy-öt női szenttel, olvashatlan majuszkula felirásokkal, szent István király és Máté apostol alakjaival. A déli falon, valószinüleg a XV. századból ujra meg volt festve a László-legenda kun üzése, a birkozás és a lenyakazás. Alkalmasint az északi fal csataképe már ekkor be volt meszelve. A szomszéd Maksa falu kicsiny templomában a László-legenda alakjai azért nevezetesek, mert a kunok arca oly jellegzetes, oly annyira azonos a mai moldovai oláhok arcélével és arckifejezésével, hogy lehetetlen a tipust fel nem ismerni. Ugy látszik a kép festője jól ismerte a kunok utódait, Moldova lakóit, hogy ily jellemzően alkalmazta vonásaikat a régi kunok festésére. A harmadik közeli falképes templom Sepsi-Kilyénben a jelenlegi unitárius templom. Itt a László-legenda csak a nyakazásig jut. Alatta a második képsor, valamint a déli fal mindkét képsora Jézus életét tárja elénk egész az utolsó itéletig. A templomajtó csúcsives reliefjén 1497. évszám látható, mely alighanem későbbi az ujra bemeszelt falképeknél. A negyedik, még jó karban levő festett templom a gelencei (Háromszék vm.), melyben az északi fal László-legendája alatt szintén Krisztus életét és halálát találjuk. A déli falon azonban az utolsó itélet alatt a szent Margit-legenda van négy jelenetben. A nyugati fal a női ágon a magyar eredetü szent Kálmán felakasztását ábrázolja majuszkula felirásokkal és magyar kanászkalapos, szürös harcosokkal. E kép az összes székely falfestmények között legrégibbnek látszik. Modorát és betüit tekintve, biztosan még a román korból ered. Alighanem románkori volt a Kőrispatak (Háromszék vármegye) község kis temploma is az apostolok és a három király megérkezését ábrázoló képeivel. A bibarcfalvi falképek László-legendája annyiben elütő a többi székely képektől, hogy a jeleneteket díszes keret különíti el egymástól. Itt csak a magyar hadak felvonulásából, az ütközetből, a kun üzésből és a pihenésből maradtak töredékek. A fülei (Udvarhely vm.) László-legenda teljes, de alakjai a leggyarlóbbak. A fal is, melyre festve van, oly hepe-hupás, hogy a képek lemásolása is alig eszközölhető, a templom többi képei még mész alatt vannak. A m.-dályai (Udvarhely vmegye) református templom szentélyének boltsüvegeit gyönyörü későgót ornamentális festés diszíti, már renaissance-alakokkal, cimerekkel és virágokkal. A templom falának eddig kibontott képe a Margit-legenda utolsó jelenetét ábrázolja már XVI. századi ruházattal és fegyverzettel. A homoród-szent-mártoni, ma unitárius templom falképei a nagyon megrongált László-legenda alatt Szent Margit életét és halálát mutatják. A székely Margit-legendák a magyar királyleány és az ázsiai vértanu életét egyesítve ábrázolják. E templom szentélye azonkivül szent Kristófot, a felfeszítést, sirba tételt, egy mennyországot és egy pokolt tár elénk XV. századi modorban. A mennyország lehullott vakolata alatt a legyőzött, majuszkula-felirásos «Beliál» és a lelkek mérlegelése még nagyon jól kivehető volt, mint az első e helyen alkalmazott kép maradványa, melyre rávakoltak a később festett mennyország alapjául. Ma már e templom összes képei az ujraépítés következtében teljesen megsemmisültek. A már említett derzsi templom képei közül az éjszaki falon csak a László legenda maradt meg, a déli fal pedig három szent püspököt, a lelkeket mérlegelő arkangyalt és Pál megtérését őrizte meg számunkra. Mindezen alakok ruházata hiven tükrözi vissza a XIV. sz. végének egyetemes divatát. Még sok festett templom létezett székelyföldön, de ma már a felismerhetlenségig tönkre mentek falképei. Ilyen p. a gyönyörü gót-renaissance virágokkal diszített bolthajtásu csik-ménasági, melynek kora renaissance szárnyas olatára ritkítja párját e hazában. Az elsorolt templomképeken nagyon feltünő a László-legenda elmaradhatlansága mellett a csoportosítás teljesen azonos volta. A csataképnél ugyanazon alakok ugyanoly állásban jönnek elő. Ezen tény a festés azonos modorával együtt egy székely festőiskolára enged következtetnünk, mely ősi előképek szerint és után dolgozott. E festőiskola létezése annyival inkább föltehető, mert az ország más vidékein egész más festési modort találunk. L. még Falkép.

Forrás: Pallas Nagylexikon