Fehér

fénybenyomást gyakorol minden test, mely a Nap fényét lehetőleg változatlanul veri vissza, v. minden szilárd izzótest, melynek hőmérséklete egy bizonyos határt (kb. 1170° C) elért. Mivel a F. benyomását keltő fényforrások fényelemzése azt mutatja, hogy ezek fénye a szivárványszinek minden képzelhető árnyalatát szembeötlőbb fényerőkülönbség nélkül tartalmazza, a F. fénynek mint kevert fénynek értelmezése éppen nem könnyü és nem is lehet egységes. A legtisztább F. fényt mutatják amaz állócsillagok, melyeket spektrumuk szerint a Vogel-féle I. tipusba kell sorolni, s melyek kitünő képviselője Szirius (a Canis maioni) vagy Wega (a Lyrae), l. Állócsillagok. Ezen csillagokhoz képest a Nap fénye - ellentéttel a közfelfogással - egyenesen sárgának nevezendő. Az elektromos fény szine a Napénál még kevésbé érdemli meg a F. elnevezést. A visszavert fény fotometriája a fehérség fokát annyira-mennyire számbelileg is képes kifejezni.

Forrás: Pallas Nagylexikon