Fehér ló

Az a felfogás, melyet a régi magyarok a fehér szinhez füztek (l. Fehér és fekete), a F.-nak különös jelentőséget kölcsönzött. Akit kiváló ajándékkal akartak kitüntetni, annak F.-vat adtak s az isteneknek bemutatott nagy áldozatok alkalmával, melyekről Anonymus oly sokszor beszél, szintén F.-vat öltek le. «More paganismo - mondja Anonymus (cap. 16) - occiso equo pinguissimo magnum atdamas fecerunt». A Márk-féle krónika is erre céloz, midőn Vatháról irja (Cars. II. cap. 47), hogy pogány szokás szerint megborotválva fejét s háromágu üstököt eresztve a démonoknak áldozott és lóhust kezdett enni. (Illius Vathe omnes populi libau erunt Le demoniis et ceperunt comedere equinas pulpas.) Legközelebbi nyelvrokonainkknál, a voguloknál szintén el van terjedve a lóáldozat. «A véráldozat legkedveltebb tárgya a ló, különösen a fehérszőrü - mondja Munkácsi B. (A vogulok pogány ősvallása. Ethnographia. 1893. 39. l.). Ez állatot az északi vogulok csak nagy fáradsággal és költséggel szerezhetik meg az Ural innenső oldaláról, vagy az Ob vidékéről, miért is vele aránylag ritkábban és csak fontos események alkalmával kedveskednek az isteneknek».

A honfoglaláskori mondák mindegyik gyüjteményében, ugy Anonymusnál, mint a Márk-féle krónikában megtaláljuk azt a mondát, hogy a magyarok fehér lóért szerezték meg az országot, csakhogy az egyik változat Salán bolgár fejedelemnek, a másik Zuatapolugnak nevezi azt a dunamelléki uralkodót, akinek őseink a fehér lovat küldték, amelyért egy korsó Dunavizet s egy kosár földet, a Márk-féle változat szerint ezenkivül még egy csomó füvet is kértek viszonzásul s Árpád mindegyik változat szerint ugy tekintette az általa küldött ajándék elfogadását s a föld és a viz átadását, hogy ezzel az országot megvásárolta s a tulajdonjog a régebbi birtokosról ő reá szállt. A monda két változatának eltérései az említetteken kivül a következők: Anonymus szerint Árpád követei Ound és Ketel vezérek voltak, Márk szerint Kund fia Kusid; Árpád ajándéka 12 fehér lóból, 12 tevéből, 12 kun gyermekből, 12 orosz leányból, 12 hermelin- s 12 nyusztbőrből és 12 aranyos palástból állt. Márk szerint pedig egy fehér lóból, aranyos fékből s aranyos nyeregből. - Kétséget sem szenved, hogy e mondát nem lehet történeti valóságnak venni, de viszont nagy hiba volna teljesen a mesék közé sorozni. Minden arra mutat, hogy valami ősrégi jogszokásnak az emléke rejlik benne, mely a meghódolásra való felszólításnak s aföld átadásának jelképes szertartását képezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon