Fékezés

(ném. Brassen, ol. Bracciare, ang. To brace, tengerészet), jelenti a vitorlafáknak a fékek segélyével az uralkodó szél irányához alkalmazott állítását, igazítását azon célból, hogy a vitorlák duzzadjanak és a hajó menetét megkezdje. A F., tekintettel a szélnek irányára, többféle. Élbe F. az, midőn a vitorlafának egyik vége annyira előre (a másik hátra) állíttatik, mint amennyire csak lehet - illetve mint azt a csarnakkötelek, melyeket a vitorlafa érint, megengedik. Élbe fékezni lehet ugy a hajó egyik, mint a másik oldalára, amint azt a szükség megkivánja és ezen fékezési mód az, amelynél a vitorlafák és a hajó hossztengelye által képzett szög a legkisebb. Ezen szög az egyes hajóknál nagyobb vagy kisebb és az árbocozat minőségétől és a hajó szélességétől függ. Keresztbe F., amidőn a vitorlák ugy állanak, hogy a vitorlafák a hajó hossztengelyével derékszöget képeznek. Szegélyre F., midőn a vitorlák ugy állíttatnak, hogy a szél azokat nem duzzasztja, hanem a szegélyzőket érve, csak lobogtatja, csapkodtatja. Szembe F. az, midőn a vitorlafáknak állása következtében a vitorlák visszájára hordanak. Nyilt F., a vitorlafáknak a kereszt állásból az egyik vagy másik oldalra eszközölt csekély fordítása. Át F. a jobb oldalra, élbe vagy nyiltan fékezett vitorlafáknak a baloldalra eszközölt élbe vagy nyilt fékezése, vagy megfordítva. l. még Fék.

Forrás: Pallas Nagylexikon